Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

VÁSÁR, PIAC, MÉRTÉK VÁSÁROZÁS Szeged éppen földrajzi helyzeténél fogva ősrégi vásárváros. Polgárainak vásártartási és szabad közlekedési jogát középkori királyaink többször megerősítették. Só-, bor-, jószágkeieskedelméről, az 1522. évi tizedjegyzékben tükröződő, sokszínű gazdasági életéről már szólottunk. 1498-ban újítja meg II. Ulászló Szeged szabad királyi városi kiváltságát, ami egyúttal Alszeged és Felszeged középkori autonómiájának végét, egy várossá egyesülését jelenti. Szükség volt új vásártartási jogra is. A sokadalom helyét a Város szívében, a Latrán néven emlegetett fórumon jelölték ki. Ez nyílván a mai Széchenyi tér délkeleti része és a hídfő tájéka között volt. Az oklevél hátán olvasható, egykorúnak látszó, magyar nyelvű följegyzés szerint: Lattoryan Wzzayan Sokadalmat nytta volt lenni. Még egy, későbbi ráírás: Az barom vasarrul Szent Luca napján.

1 A Város a hódoltság idején is híres kereskedelméről, vásárairól, gazdasági virágzásáról. Szórványos, de általánosítható utalásokból jó képet kapunk a török idők szegedi piacának, vásárainak jellegzetességeitől. A ruházati és élelmezési iparra utaló néhány nagykőrösi adat: 1640. Attunk Szögeddé 2 bokor csizmára 4 ft. 1647. János deák által Mező-Szegeden ajándékban való darutollakat vasaltattunk 22 ft 40 d. 1680. Oláh János uramnak prókátor Laczkovics István számára vásároltunk Szegeden: Két róka bélést 20 t(allér), két paplant 7 t. Pamutot 1/2 t. Harmincadja 50 d. 1636. Herczeg Istvánnak hozattunk Szögeddül uraknak való sós halakat 4 ft 35 d? Más összefüggésekben bővebben szólunk a Város egykorú jószágvásárairól, hajdani nagyhírű fazekasságáról, céhes mesterembereinek vásározásáról. Egyébként a középkori szegedi céhesség a körülmények kényszerítő hatására elvesztette szigorú kötöttségét, zárt jellegét és csak a XVIII. század folyamán hasonul ismét a királyi Magyarország, illetőleg Európa céhesvilágához. Vásáraink a hódoltság idején is messze földön híresek voltak. Maga a török is gazdaságpolitikai megfontolásokból iparkodott, hogy minél sikerültebbek legyenek. Rozsnyó városának levéltárában őrzik a következő invitáló levelet (1652), nyilvánvalóan szegedi deák kezeírását: Mi az hatalmas győzhetetlen császár szögedi tartományának gondviselő urai Amhat Buliuh pasa és Mehmet Buliuh pasa az rosnói és ott környül levő Kalmár és áros kereskedő dűszes emböröknek köszönetünk után illendő jó akaratunk ajánlását. Mivelhogy Isten akaratából az itt Szögedön leendő országos vásárnak üdéje, tudnia illik a reánk következendő szent György napja elközelget, akaránk értéstekre adni, hogy kiki közzületek arra a megírt vásárra szabadon és minden tartózkodás nélkül eljöhessen. Mely vásárban mi tisztességes úri embörségünkre és igaz török hitünkre fogadjuk, hogy senki közzületek, mások adósságukért vagy vétkükért, sem egyéb semminemű okokért meg nem háborgattatik, 1 Reizner IV, 87, 89. 2 Hódoltsági Okmánytár. Passim. 77