Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)
és a legénynek fején a koszorúval, szájában a pipával, kezében a tele pohárral egyik székről a másikra a láda fölött kellett az asztalt keresztül lépnie. Ha aztán a feltámasztott ládafödél lecsapódott, ha fejéről a koszorú leesett, ha pipájából a hamu kiszóródott, a pohár pedig elcsordult, akkor egy-egy pint bort tartozott fizetni. E szertartás alatt komolyságát mindenkinek meg kellett őriznie, nevetni nem volt szabad. A céhmester fölszabadult fia még sorban megcsókolta a többi mesterek kezét is. 6 Más, szintén Bakaytól szerzett följegyzés 7 szerint a kötélverő legénnyé avatáshoz az is hozzátartozott, hogy „mikor fölszabadult, híven a céh szokásaihoz, fejére tűzték a legénykoszorút, kezébe adták a borral telt poharat, foga közé nyomták a pipaszárat és így földíszítve, hármat kellett istráng sodrára, hármat kötőfék sodrára ugrania. A koszorúnak nem volt szabad leesni a fejéről, sem a tele pohárnak kiömlenie, a hosszúszárú pipának kiesnie, mert bármelyik hiba büntetést vont volna maga után." Bakay Nándor (1833—1901) egyébként a szegedi kötélverő céhnek messze kimagasló alakja volt. Állítólag ő ihlette Mikszáth Kálmánt Tóth Mihály megmintázásában (A Noszty fiú esete Tóth Marival). Édesapja újszegedi kötélverő mester, akit bírónak is megválasztottak. „A bíró házát gyakran nagyurak látogatták meg. Ha a réven át nem kelhettek, vagy a nagy sárban szekerük elakadt, a bíróhoz tértek be. Ez saját lovain a sárból ingyen kivontatá, vagy élete veszélyeztetésével a zajló folyamon keresztül Szegedre átszállítá. 1840-ben a bíró iskolát nyitott a kis község számára, sőt annak saját házában adott helyiséget. 9 " Fia is itt tanult, majd 15 éves korában, a szabadságharc idején megszökik hazulról és honvédnak áll be. Utána kitűnően kezdett iskoláit már nem folytatja, hanem inasként dolgozik atyja műhelyében. Később sok országot bevándorolt. Nemcsak szakmáját, hanem a kendertermesztést, vászonszövést is tanulmányozta. Tele volt alkotó kedvvel. Hazatérve, atyja műhelyéből Rókuson kötélgyárat alapított. „Gyára nagy munkatelep volt — írja tovább Gelléri Mór — telve sajátságos alakokkal: kipusztult mesterekkel, a régi céhrendszer romjaival és az újkor gyermekeivel, több müveit ifjúval és utcai csőcselékkel. Erős marokkal fogta a gyeplőt, atyailag támogatta a gyöngét, szigorral sújtotta a gonoszt. Házához szeszes ital nem került soha. Kocsmába nem járt, éjjelre ki nem maradt. Gyárában, sőt még íróasztalánál sem ült le soha." A Bakay-gyár tehát mai helyén 1870 táján műhelyből bontakozott ki. Gőzgéphajtotta 20 szövő- és 56 fonókeréken 70—80 munkás évente 2500—3000 mázsa kötelet és hasonlót gyártott, amely mindenfelé nagyon kelendő volt. Az árvíz idején megsemmisült. 9 A gyár tőkehiány miatt Bakaytól később (1883) részvénytársaság birtokába került, amely Palánkán, Mezőhegyesen, Komádiban is hamarosan fióktelepeket létesített. A másik kenderfonó, illetőleg kötélgyár Hipp bácskai nábob és Narbuth balti mérnök társulásából Újszegeden alakult (1886), később Salzmann kasseli gyárosé lett. Voltak még magáncégek (Varga Mihály, Pollák Sámuel) is. E gyárüzemek történetének, fejlődésének, mai virágzásának bemutatása már nem a népélet kutatójának feladata. Klasszikus példája azonban annak, hogyan válik egyenesen világjelentőségűvé — hasonlóan a paprikához és szalámihoz — egy szegedi iparág, amely még helyi kézműves műhelyből bontakozott ki. E gyárak már századunk elején kinőnek a helyi, sőt hazai anyagbeszerzés korlátaiból is: nemcsak európai, hanem tengerentúli nyersanyagból is dolgoznak. így az olaszkendör Bakay Nándor feltárása nyomán még a múlt századból ismeretes, és kiváló minőségéért közkedvelt. Importálnak oroszkendört is. Az aloe, munkások, kötélverők ajkán alúj levélrostját nemcsak a gyárak, hanem szegedi kismesterek is szívesen dolgozzák föl hintakötéllé, ruhaszárító kötéllé. Jelentős volt a manilla, vagy6 B. N.. Ifjúkori emlékek. Alföldi Iparlap 1884, 23. sz. 7 Gelléri M., A magyar ipar úttörői. Bp. 1887. 164. 8 Gelléri M., i. m. 164. 9 Reizner /.,111. 491. 66
