Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

nyugodott rajta. Az ilyen vízimalmot az újabb formájútól való megkülönböztetésül egyébként tombácosmalom néven is emlegették az öregek. A tombácot a múlt század első felében, az új forma jelentkezésével fölváltotta a tárhajó, Divényi Gyula közlése szerint völgyhajó (Wellschiff). Ezen nyugodott a vízben forgó készség, másként nagykerék, tápaiasan lapátoskerék tengelye. A tárhajóban foglaltak helyet a szerszámok : furkó, rúd, evezőkötél, iszkába, moha és a mohozáshoz használatos színvessző, másként varóléc. Vízimalom belseje: nagykerék a garattal A vízimalomhoz tartozott még a tiltó is, amely a vízfolyás gyöngítésére vagy elzárására szolgált, és a készség előtt, a malom hídja alatt volt elhelyezve. Divényi Gyula szerint azt a rudat is így nevezték, amellyel a lapátoskereket megakasztották. Egy-egy ilyen szépen megépített vízimalom 3—4 ezer forintba is belekerült. Ha a Marosra, Dunára készült, akkor az erősebb alkatrészek miatt 5—6 ezer forintot is elkértek érte. A malomban, a jövendő kenyér műhelyében magától értetődően szakrális díszítéseket is alkalmaztak. A Kovács János által ismertetett vízimalom belsejében, a lüsztláda fölött levő, malomkövet tartó nagy kötésgerendába mélyen be volt vésve : Isten engedelméből Szeles János építette ez malmot 1842. Mellettük tulipán-szerű alkatrészekből az I. H. S. betűk. Ott volt a Mária szó ismert monogramja is, és egy domború vésetű lángoló szíven álló galamb. A lisztládán rózsa, szegfű, tulipán faragványok. „Az első küpadágason — írja Kovács János — a lisztláda mellett három napsugárdísz volt arányosan elhelyezve. Homorúan és domborúan vésett tulipánok környezték és kétfelől búzakévét formázó kötegek határolták őket.'''' — Az a véleményünk, hogy ez a három napsugárdísz régebben három alma vagy kenyér volt: a vizenjárók hajdani 47