Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

védőszentjének, Szent Miklósnak attribútuma, ismertetőjele. Eredeti jelentése elhomályosodott, és a hajóácsok logikátlanul, de jó művészi érzékkel a barokk napjelképet érezték bele. Lehetséges az is, hogy Kovács János műleírásai nem szabatosak. A faragásokról másolat, fénykép sajnos nem maradt ránk. Kovács leírása szerint a hátsó kűpadágasba vésve kakas volt, vagyis az éberséget jelképező madár, szép levelfaragványokkal díszes almafának kinyúló ágán. Erről az ágasról sem hiányzik Kovács szerint a nap kifaragott képe. Szegfűdísze egybefonódott az előbb említett almafa ágával. [Nézetünk szerint itt is föltétlenül jelképes ábrázolásról van szó. A kakas itt szintén másodlagos forma is lehet, és a pávát helyettesítheti. Tudjuk, hogy a páva a középkor szakrális szimbólumrendszerében a múlhatatlanságot jelképezi, tehát mágikus erejével a malmot is oltalmazza. A fa többek között az élő kenyérnek, Krisztusnak is archaikus jelképe (arbor vitae) : védelmezi, megáldja még az emberek malomban készülő kenyerét is.] Kovács elmondja még, hogy „néha a malom kívülről is festést nyer, éspedig az orrtőke és a házajtó, közvetlenül a tető alatt az oldalfirhang díszítéssel láttatik el, s a hátsó tornácos részre lombos erdő festetik, a faágakon egy-két cifra madárral. "

40 Végül érdemesnek tartjuk egy múlt század derekán megjelent újsághír idézését is: „A Politikai Újdonságok" ismerteti Kocsis Imre szegedi molnár kis vízimalmát, mely — szerintük — „nemcsak mint a rendkívüli szorgalom, ügyesség eredménye, de mint a malomépítészet remek mintapéldánya, megérdemelné, hogy múzeumba tétessék; annál is inkább, mert csak még egy fél évszázad kell, hogy a múlt idő ezen egyik legtökéletesebb építészeti mutatványa eltűnjék a föld és víz színéről."

41 40 Kovács, 1. с 41 A cikkíró a méltatást így folytatja: A szegedi vízimalmok nemcsak szerkezetök pontossága, de építészi szilárdságuk, csinos külsejük által messze a Duna, Tisza, Száva és Maros vidékeire vitettek, és Szegednek szép pénzt hozott évenként a malom- és hajóépítészet. Ma azonban helyben is, a számos meglevő és keletkező malmok leszorítják apáink ősi műveit a versenytérről. Jól van. Győzzön ami jobb, de legalább maradjon meg emléke a régi jónak. A kis remekmű Kocsis Imre szegedi molnár készítménye több havi fáradság eredménye..." — s mivel a kis szerkezet minden egyes darabja méretarányos kicsinyített mása a nagy, működő malmoknak, a továbbiakban tüzetesen felsorolja a kis malom alkatrészeit mérettel együtt, majd így fejezi be cikkét: „Ez részletes leírása a mintának, és így az adott számok sokszorozva 1780-nal, adják a közönséges rendes tiszai malom képét. — SzH 1863, 29. sz. 48