Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)
FÉSŰSÖK A szegedi fésűsség múltjáról alig tudunk valamit, bár föltehető, hogy régóta virágzik. A Városra hosszú évszázadokon át jellemző' állattenyésztés mellett a mesterség már korán kibontakozhatott. Erre utal az 1522. egyházi tizedjegyzékben előforduló Füsüs (Fijses), Fűsűgyártó (Fwswgyartho) családnév is. Az iparágnak a szegedi céhesség fönnmaradt emlékei között nincs nyoma, önálló céh gyanánt tehát aligha élt. Az 1813. évi hatósági Árszabás felsorolása szerint 1 Nagyobb közönséges Füsü 36 kr. 1 Nagyobb középszerű Füsü 24 kr. 1 Nagyobb kisebb Füsü 18 kr. 1 Nagyobb legkisebb Füsü 10 kr. 2. Egy f rantzia módra készült bontó füsü 24 kr. Közönséges módra készült bontó füsü 12 kr. kisebb 6 kr. 3. Görbe füsü jobb féle 10 kr. detto alább való 6 kr. 4. Sűrű füsü nagyobb, mellyek egyik széle ritka, a másik sűrű 8 kr. kisebb detto 6 kr. leg kisebb 4 kr. 5. Frantzia módra készült Frizeur füsü 20 kr. közönséges nagyobb detto 14 kr. közönséges kisebb detto 10 kr. 6. Nagyobb ló füsü 30 kr. kisebb detto 20 kr. leg kisebb 12 kr. 7. Nagyobb puska por tartó 1 Ft 12 kr. kisebb detto 36 kr. A marha szarvak hegyeinek száza adatni fog késtsinálóknak 4 Ft. A múlt századból származó adatok szerint 1880-ban Szegeden 5 fésűs, tréfásan tetűpuskás dolgozott 1 segéddel és 1 inassal, 1890-ben szintén 5 mester 1 legénnyel, 1900-ban pedig 4 mester 1 segéddel. 1 Negyedszázad múlva (1926) 4 fésűs működött, köztük a híres Hirháger Ferenc, aki már az 1876. évi kiállításon érdemérmet nyert, továbbá Papp Mihály és az aranyéremmel kitüntetett Tóth Pál. Özvegye, Tóth Pálné még az ötvenes években is dolgozott, átmenetileg Trippelz Miklós volt torontálszécsányi fésűsmester segítségével. A Papp-mühely szövetkezeti üzemmé lett. A fésűsöknek általában nem volt boltjuk. Készítményeiket hetipiacon, vásáron, búcsún sátor alatt árusították. Tekintettel arra, hogy a fésű igen tartós szerszám, és ha vigyáznak rá, életen át elszolgál, nem volt sok fésűgyártó Szegeden sem. Háttérbe szorulásuk elsősorban nem a legeltető állattenyésztés hanyatlásával, hanem az 1 Kulinyi 635. 407
