Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

Vadrózsa. Papírból fehéren ütik ki. Még formázás előtt szélüket festékbe mártják vagy befújják festékszóróval. Szekfü. Selyemből vagy papírból készül, hat sziromréteg alkotja. Ha selyemből van, gömbölyíteni kell. Színe fehér vagy rózsaszín. Kála. Pontos mása az igazi kálának, de porzója nem sárga, hanem zöld. Mérete is egyezik az élővel. Liliom. Selyemből, laméből készül, általában kézzel szabják. Hat sziromlevélből áll, a szirmokat dróttal merevítik, illetőleg gömbölyítik. Porzója három mirtuszbogyó. Ha menyasszonyi csokorba készül, két levelet is tesznek a szárára. Százszorszép. Több színben készül. Vassal ütik ki. Levél nincs rajta, a virágnak fészke nincs. Leginkább vendégvirág vagy szalag végén dísz. Narancsvirág. Kisebb mint a valódi, kis sárga porzó van benne. Jácint. Kitűző virágnak használatos. Dália. Kézzel is lehet vágni, de kiütővasa is van. Ma már nem divatos. Akácvirág. Természetes színben lakásdísznek készül. Papírból készült leveleit lakkal vonják be. Gyöngyvirág. Mindig fehér. Papírból, selyemből, vászonból készül a legkisebb kiütővassal. Nefelejcs. Valamivel nagyobb mint az igazi. Kék virágában sárga porzók vannak, levelei hiányzanak. Orgona. Különleges kiütő- és sütővassal készül. Csokormirtusz. 20—25 cm hosszú száron mirtuszbogyók. 406