Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

virággal. Másfél mater hosszú szalag is jár hozzá, amely színes, Dorozsmán azonban fehér. Az egyszerűbb vendégvirág kizárólag a lakodalom férfivendégeit illeti, az apró fiúgyerekeket is. Ez a tanyákon, környékbeli falukban más-más összeállítású. Művirágból készül a menyasszonycsokor és koszorúslánycsokor is. Az eló'bbi fehér szekfűbol és kálából állott. Általában tizenöt szál kála, hat szekfű és három liliom alkotja. A szekfűdíszes koszorúslánycsokor mindig rózsaszínű. Ezt legények veszik a számukra. A menyasszony koszorú régebben pártára emlékeztetett. Ma is ezt viselik Tömörkényben, Ötömösön. Elöl félhold alakú, magassága 4—5 cm, hátul csak mirtuszbogyókkal díszített, szabályozható hosszúságú drótja van. Általában a nagy óbbon 16—17 álló mirtuszág, a kisebben pedig 11 látható. A középső hét ágon négy bogyósor van. Kissé előredőlve kerül a menyasszony fejére. A mirtuszból, gyöngyből, narancsvirágból álló tornyoskoszorú ehhez hasonló (Tápé, Ötömös). Kereken magasodik, magassága olykor 15 cm. Ma leginkább a korona járja, amely hátul is zárt. Változatainak szakmai megjelölése : éva, júlia, féljúlia. A liturgikus jellegű egyéb díszek közé tartozik a szűzpárnakoszorú, szűzkoszorú, amelyet a lány- vagy legényhalott temetési menetében vittek. Még 1961-ben is rendeltek belőle tanyaiak, tápaiak. Fehér mirtuszból készül, apró liliommal. Lánygyermekek fejére kerül első áldozáskor az áldozókoszorú, amely kis, fehér cukorrózsákból áll. Szakmai változatai : félkoszorú, egészkoszorú, körűkoszorú. Barokk templomi hagyomány paraszti sarjadékaként a szoba máriaképét is díszítették régebben keretbe foglalt művirággal. Ez volt a máriaképvirág. Megjegyezzük, hogy a radnai koszorút, az újabb évtizedekben a menyasszonykoszorút és vőlegényvirágot is beüvegezett, mély keretbe helyezik, és szoba falára akasztják. A regutavirág, tanyán, Tápén olykor még napjainkban is fölkerül a legény kalapjára, mellére. Regutaszallag, regutapántlika volt annak a szalagnak neve, amelyet még századunk elején is a katonai sorozáson alkalmasnak talált legények, tehát a reguták, újoncok viseltek. A tápaiakat régebben Dorozsmán, a járás székhelyén sorozták. Az alkalmasok mindjárt utána szalagot vettek, és nagy csokorban a kalapjukra kötötték. Természetesen hangos nótaszóval tértek haza. Tápén minden regruta átadta a maga pántlikáját annak a lánynak, aki kedves volt neki. Ennek fejében azután a lány három egymásra következő vasárnap reggel szép rezgős, vásárolt csináltvirágot küldött a legénynek, aki föltűzte, és így ment a templomba, mulatságra. Később a virágot tükör, fénykép mellé tűzve Őrizték meg. A legény olykor több szalagot is vett, amelyeket legközelebbi lányrokonainak nyújtott át. Alsóvároson a lányok csináltvirágból való nefelejcset vettek regutakedveseik számára, akik természetesen viselték is. Kisteleken a múlt század végén a hosszú regrutaszalag színét úgy válogatták meg, hogy elárulja, milyen fegyver alá szólították a legényt. Balogi Kornélia szól a művirág-elemek készítési módjáról is. Főbb díszek: almavirág, amely két rétegből áll és rózsaszín, árnyalt festésű papírból készül. Sárga papírbibe van benne, egy levél megy hozzá. Öt-vagy hatágú kiütővassal készítik, melegen gömbölyítik. Cukorrózsa. Több méretben papírból és selyemből készítik. Négy-öt szirmú rétege van. Az alsó sima, a felső hármat gömbölyítik. Őszirózsa. Papírból ollóval kivágva készül, de erősen gömbölyítik, két levéllel díszítik. Pikéből kitűzővirágnak, papírból sírkoszorúra készítik. Rózsa. Selyemből, bársonyból, újabban műnyagból készül. Színe igen változatos. A kalap- és mellvirág rózsabimbója erősen stilizált, kék színű. Moharózsa. Csukott rózsa, külső részén mohával. Már nem divatos. 405