Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

5. A lakatosnak S mind Jánosnak б f. 6. Bétsbe Prágába Budára publicatióért 36 f. 641 f, 77 kr. így a feljebbi 760 fbul még maradt 18 f 23 kr. A családi hagyomány szívós erejére vall, hogy az Auer-, Lemle-, Timpauer-, továbbá a Szolcsányi-műhely még a XX. század elsó' negyedében, részben még most is dolgozik. A céh magyar-német keverékjellegét mutatja, hogy a jegyzó'könyvet magyarul írják, a pecsét szövege azonban német. Az 1817-ben készült kék selyem zászló felírása latin: VEXILLUM PETASIATORUM és német: EHRSAMES HUTMACHER HANDWERKS STANDAR. Egyik oldalán a Boldogasszony, a másikon pedig Jakab apostol, akinek patronátusa még középkori hagyományokban gyökerezik. Ugyanis azok a zarándokok, akik a spanyol Compostella kolostorát, Jakab apostol ereklyéit fölkeresték, föltűnő kalapot hordtak. Erró'l más vonatkozásban még megemlékezünk. A szegedi kalaposcéhhez tartoztak: Kecskemét, Nagykoros, Halas, Szabadka, Csongrád, Szentes, Hódmezővásárhely, Makó, Csanádpalota, Nagylak, Nagyszentmiklós, Nagybecskerek, Nagykikinda, Csóka, Nagykomlós, Óbecse, Zenta, Péterréve, Ada, Dorozsma fiókcéhei. Az egyik még élo mester, a szegedi kalaposdinasztiából származó Szolcsányi Dezső a családi műhelynek számos régi kalapkészítményére, szakmai elnevezésére emlékezett. A mai gyári anyagból készült újabb kalappal szemben a kézimunkakalap teljes egészében, hagyományosan a mester műhelyében készült. A halászkalap tartósra készült, különleges formája nem volt. Széles karimájával merítettek és vizet ittak a Tiszából belőle. A juhászkalap csonkakúp módjára keskenyedett, széle lapos volt. Erősre, vastagra készült. Mint mondogatták, legénynek kellett ugyancsak lenni, aki benyomta a tetejét. Vevője odahaza még jól be is zsírozta, nyilván verekedésekre is gondolt. A kocsiskalapot uraság, továbbá Szeged városi hatósága vásárolta kocsisai számára. Toll is járt hozzá, a mesternek anolin festékkel színezték. A szélesvállu, zömök tápai fiatalok leginkább a csákószerű hatvarratúkalapot kedvelték. A fejük búbján hordták, hogy magasabbnak tűnjenek. A cigánykalap fényes, magas gömbölyű tetejű, fekete színű volt. Finomabb fajtája a selyömkalap, Kossuth-kalap. A gömbölyű fejű bánáti szerbek a lapostetejű kerek formájú kalapot kedvelték. Ilyennel jártak mestereink az ottani vásárokra. A kalapot régebben a férfinép apraja-nagyja viselte, alig került le a fejéről. Meg lehetett ismerni, ki hova való. Vásározó kalaposaink készlete a helyi ízléshez igazodott. 400