Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

CSINÁLTVIRÁGKÉSZÍTŐK A szegedi művirágipar kialakulása adatok híján nem áll világosan előttünk. Feltehetőleg a barokk időkben kezd nyilván osztrák-bajor hatásra bontakozni, és eleinte a szakrális iparművészet körében bukkan föl. Főleg falra akasztott szenteltgyertyák, házi szentképek díszítésében, keretdekorációjában jutnak szóhoz, és valamikor búcsújáró helyeken vásárolhatták Őket. Biztos, hogy a múlt század elején Szegeden még nem készítenek belőlük művirágkoszorút. A sírok megkoszorúzása ugyanis csak a század derekától kezdve válik hazánkban általánossá. A művirág mindenesetre szinte napjainkig megtartotta kultikus, vagy legalábbis ünnepi, társadalmi jellegét (menyasszonyi koszorú, lakodalmi virág, regrutadísz). Szegedi föltűnéséről sajnos nincsenek adataink, de visszaemlékezések szerint a múlt század utolsó évtizedeiben már viselik Őket. Ebben az időben az osztrák és cseh művirágipar látja el a szegedi nép szükségleteit. A századforduló táján azonban már műhelyek is dolgoznak Szegeden, amelyekben a készen kapható alkatrészeket állítják Össze a vevők ízlése, szándéka szerint. A ruhának, lakásnak művirággal való polgári díszítése mindig a divat hullámzásaitól függ, a szegedi tájon azonban jellegzetessé nem vált. Erről tehát nem is szólunk. Az első szegedi önálló művirágkészítő 1894-ben bukkan föl az iparkamarai jelentésekben. A portékát sokáig rövidáru-boltban árusították. Itt külön ügyeskezű asszony formálta át a vevő, illetőleg rendelő kívánsága szerint. Voltak élővirágkereskedések is, amelyek művirágot is tartottak raktáron. Szeged legjelesebb művirágkészítője Talpay Mihályné Schuster Magdolna (1884—1972), aki a torontáli Nagyosz német faluban született. A gyöngécske szervezetű lányt szülei Szegedre adták, és Kiss Rózsi kezei alatt tanulta ki a mesterséget. Boros Miksa Széchenyi téri, széles paraszti vevőkörrel rendelkező boltjában is dolgozott. Szakmai tudásának fejlesztésére Budapesten is eltöltött néhány hónapot. 1913-ban nyitja meg a piacokat összekötő Csekonics (ma : Nagy Jenő) utcában üzletét, amely 1971-ben szűnt meg. Már régóta egyedül dolgozott, legföljebb nyugalomban élő férje segített neki. Valamikor női alkalmazottjai is voltak, akiknek segítségével viszonteladásra is készített, így szállított Majsára, Kistelekre, Mórahalomra, Balástyára, Pusztamérgesre, Öttömösre, tehát olyan helyekre, amelyeknek ízlésvilágát jelentős részben Szeged, a Város népe szabta meg. * A művirág, szegedi ajkakon inkább csináltvirág} régebben csak textilanyagból készült, újabban papírból, illetőleg műanyagból is. 1 Az anyaggyűjtést Talpay Mihálynénál irányításunkkal Balogi Kornélia hallgatónk végezte (1963), aki ebből A szegedi művirágkészítés néprajzi vonatkozásai és szókincse címen szakdolgozatot írt. £€ A Móra Ferenc Múzeum Évik. 77. II. 401