Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

nyelv néven emlegetik. Egyszerű suba egy-két nap alatt elkészült, jóminoségű cifrasubának, virágossubának, más néven legénysubának, olykor vőfélysubának a kivarrásához egy-két hét kellett. Eddig a saját, lehetőségeiben már erősen korlátozott kutatásaink, főleg öreg Vanyó Sándor magyarszűcs előadása alapján és Kiss Lajos útmutatásával jellemezhettük a szűcsmunkát, különösen pedig a suba készítését és díszítését. Nem lesz érdektelen azonban Huszka Józsefet is meghallgatnunk, aki így írja le az akkoriban még ugyancsak pompázó subadíszeket: „Minden subának fődísze kétoldalt a váll táján hímzett virágcsokor, mihez még a háton a gallérnál lejebb alkalmazott virágdíszek és az alsó szegélyen fölül, egymástól egyenletes távolban lévő aljrózsák járulnak. Pásztor Ferenc szegedi szűcsmester az aljrózsát gombházvirág néven emlegeti a számomra készített rajzaiban. Az irhás subán, mely egészen a hatvanas évekig divatos volt, a díszek egy részét vékony, fehér irhára hímezték, s így készen varrták föl a subára. A mai vócos subánál minden díszt magára a subabőrre hímeznek. Az irhás subánál a vállon elölről hátra keskeny szalag fut le, alul a suba széle fölött mintegy másfél arasznyira csokorban végződve. Ezen a szűcsök által szálirha néven emlegetett szalagokat a derék táján szélesebb irhaszalag köti össze, elő-, oldal-, és hátkeresztirhának nevezve. Az oldalkeresztirhából egy, a hátkeresztirhából két szálirha nyúlik lefelé, mint valami sallang a lovak hámjáról, a végén mindenütt díszes rózsákban végződve... A hatvanas évek előttről való képeken láttam a szálirharózsáig feltűzdelt vagy felgombolt subás alakokat. Azt hiszem, a szálirha alsó rózsájának csakugyan az volt eredeti rendeltetése, hogy a suba alsó szélét oldaláig felgombolva, azt megrövidíthessék. Azt mondja a népdal: Körülgombolom a subám, Ide várom az én rúzsám. Körülgombolni csak a szálirha rózsájára lehet. Ez a zig-zegesen fölgombolt és hosszú szőrével kifelé fordított alj nagyon emelte a suba festői hatását. A felgombolás később nem volt divatos, noha a szálírha alsó rózsáján még mindig ott a fekete gomb." „Az irhás subát —folytatja Huszka — ma a vócos suba váltotta fel. A mai szűk világ gyakorlati fia azt tartja, hogy az irha alá gyöngébb bőrt is tehet a szűcs, azért ő sima subát vészen, hol a bőrt a legkisebb ízében is szemügyre veheti. Szegény kor fukar szülötte, csak jó, s nem egyszersmind szép kell neki! A mai vócos subán a díszítés elrendezése nagyjában ugyanaz, mi volt elődén, mert megvan a mell-, a váll-, és a hátvirág, meg az aljrózsa is, de az oldalkeresztirha dísze többnyire hiányzik. Nem is úgy van komponálva a vócos suba oldaldísze, mint az irhás suba tányérja. A vócos suba virágai többnyire a gallér alul nőnek ki, és lefelé csüngenek, míg irhás subán a keresztirhából kinőve, fölfelé törekszenek. Rövid női subákon, melyek inkább vócosnak mondhatók, az oldaldísz többnyire utánozza a keresztirhát és a tányért, egy keskeny szalag fölött alkalmazott, fölfelé irányult virágcsokorral. Vócos subán is megvan az aljrózsa, a szálirha végének helyén, de már eredeti rendeltetéséből egészen kivetkőzve, mert a feltűzésnél igénybevett gombnak semmi nyoma rajta. A rövid női subákon is van némi nyoma szálirha aljrózsának, amennyiben az alj fölött elszórva kisebb csokrok díszítik." A suba afféle mutatós népi ruhadarab volt. Nem csoda, ha népköltészetünk is sűrűn emlegeti. Él a szólásokban. Már általánosan használt suba alatt, vagyis titokban, suttyomban. A gondviselés rendjét példázza : Isten tudja, kinek a subát kinek a gubát. Ha van, adódik valami, akkor ez a tréfás szólás járja : mögteröm, mint a subagallér. Dugonics hallomása szerint: terem az ember mint a suba gallér. Tömörkény örökítette meg a mértéktelen pálinkaivás áldozatát jellemző szólást : mögtörte a subagallér.,

12 Meg is magyarázza: „a subagallér nem olyan nehéz holmi, hogy az összetörné az embert. Az csak egy kis kacagány, a subán a fekete bárányka bőréből, a lábacskáival együtt és arra való, hogy rossz idő esetén felhajtott állapotában megóvja az ember nyakát a belehulló darától. A másik subagallér azonban nehéz dolog, az ráfekszik az emberre és megtöri... Ez a másik subagallér a pálinka." Megjegyezhetjük, hogy a subagallérnak a szegedi népnyelvben még harmadik, tréfás értelme is van. Azt az apró, fekete nyári fölleget jelenti, amelyből a várakozás ellenére mégis eső kerekedik. 12 Népek az ország használatában. 39. 365