Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)
Belekerült a suba a szegedi mondavilágba is. Kálmány Lajos a Szeged népéből kirajzott Verbicán jegyezte föl a következő történetet, 13 amely a suba hidegtől oltalmazó erejét példázza : Mikor a szél elindult utazni, hogy majd az egész világonkörösztülmén, így szólt: dúlj, fújj, még a kűfalon is körösztül! A szél mindég azt mondja: dúlj, fújj !... Amint mönt, rátanált egy subadarabra, ki volt vetve a faágakra. Möghallotta a subadarab, hogy mondta a szél: dúlj, fújj, még a kűfalon is körösztül ! Azt mondja a subadarab a szélnek : mögállj szél, még énrajtam se ! Akkor mondta a szél : nem a nagyságos úrhon szóltam ! így osztán a szél mögcsöndesödött, mikor a subadarab megtámadta. Úgy is van/ Lögyön az embör kűépületbe, a szél oda csak bemén, de a subán, vagy a ködmenyön nem bír körösztülmönni. Azért mondta: nem a nagyságos úrhon szóltam/ Egy másik történet 14 a dorozsmaiak ugrasztására szolgál, ugyanis a szomszéd falu jász-palóc eredetű népére a szegedi néphumor sok mindent ráfogott : Templomot csináltak a dorozsmaiak. Mikor már készen volt, valamelyikőjük eltalálta, hogy a templom fara nem jó helyen van, arrább kellene neki lenni. Tanácskoztak, hogy mit csináljanak. Abban állapodtak meg, hogy odébbtolják: összeszednek vagy tíz-tizenöt embert és arrábbtolják. Tél volt az idő, subában dőltek neki a templom farának. Már sokáig nyomkodták, mikor az úton szemközt jütt rájuk egy atyafi és azt mondja: megálljanak kendtek bátya! Már tovább is tették, mint kellett volna! Az embereknek, hogy melegök volt az erőlködés után, a subájukat rakásra hányták és úgy mentek a templom másik oldalára, hogy visszatolják a templom farát. Még ők a túlsó oldalon dülekedtek, arra jött egy ember kocsival. Meglátta a gazdátlan ruhákat, felhányta a kocsira és odábbállt. Mikor azután gondolták, hogy most már jól van, visszamentek. Hanem nem látták a subákat, egy aztán azt mondja közülük: no most jól nézünk ki, rátettük a subákra a templomot. Vissza akarták megint tolni, de nem birták, s otthagyták. Abban a hitben oszlottak szét azután, hogy a subák a templom alatt vannak. A suba természetesen a régebbi, de máig ismert népdalokban is sűrűn szerepel: Suba, suba, bodorszőrű suba, Hat ököré nem annálak oda. Mer az ökör csak járomba való, De a suba szép kislány takaró. Más: Irhás subám szögre van akasztva, Gyere csárdás galambom, terídd a vállamra. Úgy is tudod sej-haj, ott annak a helye, Még az éjjel galambom, betakarlak véle. Ide kívánkozik még egy régebbi nóta is, amelyet Huszka József örökített meg : Irhás subámnak az alja Cifrával van körülrakva. Valamennyi cifra van ra-, van ra-, van rajta. Annyi szép lány hever rajta. Hagyományok I, 164. Hagyományok I, 165. 366