Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

Valamikor a szűcsök dolgozó helyisége földes volt. Hogy télen föl ne fázzanak, továbbá hogy holmijaik ne kallódjanak el, a szoba egyik világos sarkában deszkapódiumot állítottak be. Szélére prém gyanánt lécet szögeztek, hogy a leeső holmi ne guruljon le róla. Ez volt a dobogó. Ennek és a rajta levő bútoroknak, szerszámoknak műhely volt az összefoglaló neve.

11 Suba díszítménye Kaszalay Ferenc mintakönyvéből (ONM) Az alacsony, fiókos munkaasztalt verpang, vérpang, vérpáng néven emlegették. Ezen, vagy az öblös fiókban hevertek a szerszámok, így a különleges alakú szabókés, másként szűcskés, továbbá a nagyolló, ritkább nevén stájerolló. Ott volt a méretei szerint elnevezett és párnába szúrt háromélű szűcstű, így a nullástű, ëggyes-, kettős-, háromas-, négyes-, ötöstü, az árhoz hasonló tűszorító, továbbá a szűcsgyűszű, amelynek nincs kupakja. A szűcscérna különleges kendercérna. A fiókban az ácsplajbász, a tőrökvas vagy szaggató: mintegy 20 cm hosszú, hegyes vas, amelyet a bőrök nyakának késnyújtásánál, gombkészítésnél szoktak használni. A kaszakü, vagy fenyőkü a szerszámok élesítésére szolgál. A kasza/a 15—20 cm hosszú, gömbölyű fa, amelyet kaszálásnál a bőrbe fognak és bőröstül ezt markolják meg. így jobban ki lehet feszíteni. A bőr cifrázására szolgáló vaseszközök a csipkéző, lukasztó, almázó: mintegy 10 cm hosszú vésőszerű vasak, amelyekkel félkör alakú díszítéseket szoktak a készülő subára verni, almázni. Van még egyenes és görbehegyű ár, továbbá gombkerekítő vagy gombfa: ceruzánál vastagabb fa gombkészítéshez. 11 A rákérdezésnél nagy hasznunkra volt Kiss Lajos, A hódmezővásárhelyi szűcsmesterség és szűcsornamentika. Bp. 1927. 360