Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)
38. — férfinak vagy Aszszonynak való leg nagyobb ködmen fehér prémmel 6 fl. detto középszerű detto 5 fl. detto kisebb detto 4 fl. 39. Egy leg nagyobb Férfi vagy Asszony ködmen prémezés nélkül 4 fl. középszerű 3 fl. 30 kr. kissebb 3 fl. 40. Szolgálóknak való közönséges Ködmen 2 fl. 15 kr. detto kissebb 1 fl. 45 kr. 41. Hogy ha valaki maga adja a bőröket egy prémzett ködmennek varrásáért irhával együtt fizetni fog 2 fl. detto prémetlen ködmennek varrásáért irhával együtt 1 fl. 30 kr. detto kissebnek detto 1 fl. 42. Hogy ha valaki mind bőrt mind irhát maga ád, egy prémzett ködmenynek egyedül varrásaiul fizetni fog 1 fl. 20 kr. Hogy ha valaki mind bőrt mind irhát maga ád, prémetlen ködmenynek egyedül varrásaiul 45 kr. detto kissebbnek varrásaiul 30 kr. 43. Egy nadrágnak egész irházasáért irhával együtt 1 fl. 20 kr. detto fél irházás 45 kr. 44. Egy Nadrágra vakó Irha 45 kr. 45. — Ködmenre detto 40 kr. 46. — nagyobb Suba tsávált bárány bőrbül gallérral irházva 20 fl. kissebb detto 16 fl. 47. Egy nagyobb Juhász bunda törött Magyar Juh bőrbül gallér nélkül 10 fl. kissebb detto 8 fl. 48. Egy tsávalt subának bárány bőrbül való varrásáért irhával együtt bőrökön kívül 8 fl. 49. Egy subának törött bőrökbül való varrásáért, töréssel együtt 1 fl. 50. Egy férfinak való ujjatlan ködmen bárány bőrbül 2 fl. Ha a gazda adja a bőrt 30 kr. 51. Egy Janót a vagy Mat ska, úgy Görény, Borz és Vidra bőrök tsáválásáért 8 kr. A XVIII. századtól folyton szaporodó adataink szerint a régi szegedi szűcsök kevés kivétellel Felsó'városban, majd még Rókuson dolgoztak. Ennek az elkülönülésnek megvolt a maga természetes oka. Felsővároson, amely egyébként is minden mesterségek szegedi ősfészke, a bőrfeldolgozó iparágak szépen elfértek egymás mellett. A vízi közlekedés is beleszólt a szállításba. A Tisza közelsége és a gyakorta magas vízállás kedvezett az aztatásnak. Érvényesültek azonban a tabáni török hagyományok is, amelyekre már többször utaltunk. A század második felében települt Rókus szűcsipara az itt élő juhászok és cincárok szomszédságában virágzott. Erró'l a kapcsolatról bó'vebben a juhászainál szólunk. A múlt század első évtizedeiben a szegedi szűcs céh súlyos belső válsággal küszködik. A paraszti ízléshagyomány és a külföldi divatáramlatokkal is számoló polgáriasodás ütközik a magyar- és németszűcsök villongásaiban egymással.A némötszűcsök hosszú ideig nem alkottak Szegeden önálló céhet. Ez a magyarszűcsök Ősi tekintélyét, társadalmi súlyát, ízlésvilágának szívósságát bizonyítja. Az előbb ismertetett egykorú följegyzésekből, árszabásokból kitűnik, hogy már a XVIII. században is ők maguk készítenek némötös szűcsmunkákat. Ez már jelzi az európai barokk divatformák meghonosodását is. Nyilván e céhen belül mindig voltak olyan németajkú vagy „német" módra dolgozó törzsökös magyar mesterek, akik a városi igényesebb polgárságnak, várbeli katonatiszteknek és környékbeli nemességnek dolgoztak. Ezeknek a mindenkori divathoz igazodó ízlését elégítették ki, sőt számos készítményük, így a női bunda a nép szélesebb köreihez is eljutott. A két szakmai árnyalat között feszülő ellentéteket a már régebben elkülönült magyarvarga-németvarga, magyarszabó-németszabó céhek önállósága is befolyásolta, tüzelte. A magyar- és németszűcsök 1830-ig még egy céhben serénykednek. Ebben az esztendőben összesen 163 mester, 65 legény és 14 inas volt a szegedi közös céh tagjai354
