Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

lóképpen 1648-ban is.

9 Sajnos, Czímer Károly azt az állítását,

10 hogy Szegeden a hódoltság alatt is papucsosok dolgoztak volna, elfelejti bizonyítani. Erre nézve közvetlen adataink nincsenek. A martonosi küldeménybó'l mégis bizonyosra vehető, hogy a papucsviselet a szegedi tájon már a hódoltság korában elkezdődött, és azóta is megszakítás nélkül él. A szó előfordul a boszorkánypörök irataiban is: igért azfatens az asszonynak egy papucsot, de nem adta meg.

11 Inkább érdekességként említjük meg, hogy a papucs előfordul a Hóbiárt basáról szóló helyi népmondában is. Eszerint a szegedi menyecskék a köztük legyeskedő basát papucsuk sarkával verték agyon. Egyébként régebben a pörlekedő szegedi menyecskék, kofák — ha már szóval nem tudták győzni — papucsaik sarkával szokták verni, papucsozni egymást.

12 A szegedi papucs bevonult a Város irodalmi életébe is. Alig van szegedi író, aki műveiben így-úgy ne utalna rá. Több önálló alkotás is ünnepli. Már Dugonics följegyez

13 egy nyilván szegedi közmondást : ki a sárban járkál, sáros a papucsa (=csak magára vethet az, akit olyan baj, kár ért, amelyet elkerülhetett volna). Tömörkény Istvánnak ismerjük egy hangulatos, de kötetben meg nem jelent tárcáját a múlt század végéről, amelyben ünneplőbe öltözött, papucsos külvárosi lányok a báljukra hívják meg az öreg Pálfy Ferenc polgármestert. A húszas években megjelent egy papucsos Móra Ferencnél az igazgatása alatt álló szegedi múzeumban, és követelte Zita királyné papucsának előmutatását. Kívánságát Móra nem tudta teljesíteni, hogy miért nem, azt a Hová lett a Zita papucsa?

14, című csevegésében mondja el. Az egésznek megértéséhez tudnunk kell, hogy az utolsó magyar király 1918 őszén Szegedre készült feleségével látogatóba. Már a napot is kitűzték (október 30), a tervezgetéseket azonban az őszirózsás forradalom keresztülhúzta. Szeged városa Zita királynét egy remekbe készült papuccsal és halasi csipkekötővel akarta megajándékozni. A papucsnak a szőregi születésű, de Móravárosban élő Bálint Sándor a mestere, ő kereste föl most Mórát, aki szabadkozik: nem tudja előadni Zita papucsát a mesternek, mert nincs a múzeumban. Valahol a közigazgatás rengetegében tűnt el. Úgy hírlik, hogy Somogyi Szilveszter polgármester a Város nevében, de a Város tudta nélkül Klebelsberg Kunó feleségének ajándékozta később oda. Erre viszont az özvegy nem emlékezett. Móra csevegésének hatására Magyar László eleven tollal megírt, hasonló című riportban

15 jár utána a rejtelmes papucsnak. Kutatóútján eljut Scultéty Sándor főszámvevőhöz, aki a híressé vált papucsot a Város páncélszekrényében őrizte. „Nem tudom — írja Magyar —jó mértékkel dolgozott-e a mester, de hihetetlenül apróra remekelte a takaros jószágot. Mintha valami porcelánbaba lábáról vett volna hozzá mértéket. A papucs bőre sötétkék selyem, pillangója csillogó aranyhímzés. Sötétkék szalagcsokor díszíti a fejét, és a csokor közepén kövekkel kirakott csatt szikrázik. " Ott volt mellette a gyönyörű halasi csipkekötő is. Scultéty főszámvevő Magyar szerint azt mondta, hogy ő csak „további intézkedésig" őrzi őket, mert a papucs is, kötő is átkerül a múzeumba. Itt majd kiállítják, és amikor már sok ember megnézte, a Fogadalmi Templom javára értékesítik. Hozzátehetjük, hogy erre sohasem került sor. A riport befejező soraiból egyébként az tűnik ki, hogy Magyar László nem mondhatta el minden értesülését. 9 HódOkm. I, 140, 148. 10 Czímer K., A szegedi szandzsák. A Dugonics-Társaság 1893. Évkönyve. Szeged 1894. 11 Reizner IV, 504. 12 Csefkó Gy., Verekedés papuccsal. Ethn. 1928, 45. Ehhez vegyük még hozzá azt az eddig seholsem közölt mezőkovácsházi adatot, ha régebben a legények mulatság alkalmával összevesztek, a lányok papucsuk sarkával verték szét őket. 13 Példabeszédek és jeles mondások. I. 73. 14 Móra F., Hová lett a Zita papucsa? Szeged с lap, 1924, 77. sz. — Az elbeszélést egy nyilván költött, esetleg régebbi, számunkra már ismeretlen népmondával vagy népkönyvi hagyománnyal kezdi: A Szegeden tartózkodó, kikapós természetű Ciliéi Borbálának, Zsigmond király feleségének egy éjszaka titokzatos módon eltűnik a papucsa, amelynek „arany volt a pillangója, igazgyöngy a szegése." A király a szegedi bírót veszi elő, aki hamarosan kideríti, hogy a királyné felejtette ott egy halászlegénynél, akinek nagyon szépen szólt a furulyája. 15 Magyar L., Hová lett a Zita papucsa? Szeged с lap, 1924. 22 A Móra Ferenc Múzeum Évk. 77. II. 337