Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

A hacacárés kötő mintája cifra, színe élénk, szinte rikító. A nóta így jellemzi a pötykén kiöltözött lányt: Van neki kendője, Hacacárés kötője, Van neki szeretője. A japánkötő, Tápén japányos kötő olyan kötény, amely hátul végig gombolható. A nyilván férfiszájról származó seggbosszantós kötő elnevezés olyan gombolós kötényfajtát jelöl, amelynek anyaga hátul kiöblösödik, és viselőjének farát is betakarja. Itt is gombolták össze. Fiatal lányok, menyecskék viselték a század elején. A felsorolt nevek, illetőleg formák részben bizonyára kispolgári eredetűek. Hajviselet, fejrevaló A hajaz emberi megjelenésnek természetadta dísze, a fej ékessége, egyúttal azonban kíméletére is szolgál. A göndör, másként bodor hajat népünk különösen tetszetősnek tartja. Erről nótáink is tanúskodnak. Esküvőről visszatérve, a menyasszonyt régebben subára ültették, hogy majd göndörhajú gyereket szüljön. A hirtelenszőke gyereket túrúsjejü szóval becézik. A haj színe szerint még lehet szőke, barna, gesztönyés 'világosbarna', vörös, fekete, deres, őszes, ősz, galambősz. A deresedő hajú, de még huncutkodó férfinak tréfásan vén csilás a neve. A csilás eredeti jelentése egyébként szürke szamár. A haj számos szegedi szólásban előfordul. Összevesz valakivel: hajba kap. Összevesznek és haraggal válnak el: egymás haján búcsúznak. Tréfás szitkozódás: a szél hordja el a hajadat. „A szél hordja el a haját — írja Tömörkény

114 — a bolondjának, ami nagy kívánság, mivel az akasztófa alá kötött ember haját szokta volt régebben, ama régi jóvilágban elhordani a szellő". Egyébként máig élő hiedelem, hogy az akasztott embei haja szerencsét hoz. Van eszem, hogy ne tegyem meg: nem mönt el a hajam. A sokaság, bőség kifejezése: nincsen annyi hajaszála. Akinek ritka a haja, annak fúrúval ültették a haját. A reménytelen dologra szokás mondani: nem érőd azt mög hajassan, kopasszan is bajossan. Szegeden sem ismeretlen féligazság : hosszú haj, rövid ész. Akinek veszedelmek között sem történt baja, annak a hajaszála se görbült mög. Nincsen ember hiba nélkül : a hajszálnak is van árnyéka. Dugonics András szerint egy szemernyit sem: egy hasogatott hajszálat se. A lényegtelen eltérés : csak egy paraszthajszál. A hajhoz számos hiedelem, babona fűződik. Jórészük az integritás mágikus szemléletével függ össze : a rész helyettesítheti az egészet, a rész megszerzésével az egészet hatalomba lehet keríteni, megrontani. Ezért tartották régebben rettenetes bajnak, később szégyennek a katonák, félrelépő fehérnépek fejüknek kopaszra nyírását. A boszorkánypörök szerint: a hajában volt az gonosz ördöngösség, azért nem vallhatott.

115 A rontó lehetőségek miatt a kifésült, Tápén kóc névvel is illetett hajhulladékot ezért nem szokták kisöpörni, szemétre dobni, hanem tűzbe vetni. Emlegetnek olyan hajdani tápai öregasszonyokat is, akik a radnai búcsújárás ideje alatt kifésült hajukat sem dobták el, hanem hazahozták. Vannak olyan régimódi asszonyok, akik kispárnában összegyűjtik és meghagyják, hogy a koporsóban majd ezt tegyék a fejük alá. Tápai öregasszonyok szerint az embernek minden hajaszáláról el kell a másvilágon számolnia. Holdfogytán nem jó hajat nyíratni, mert nem nő ki újra. 114 Tömörkény /., Munkák és napok, 146. 115 Reizner IV, 395. 299