Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

vetből szabták, amelyre függőlegesen piros csíkok, kockák kerültek. Flanellal bélelték. Nyaka zárt, elejedíszítése nem volt, csak az ujja végén széles, fekete bársonyszegély, felhajtó, amelyet bársonypucc néven emlegettek. A testhezálló anyagából készült a szoknya is, alján szintén puccal. Ez is ünneplő' viselet volt, de egyszerűbb a nyárinál. Nagy berliner kendó't fogtak föléje. Közelebbről meg nem határozott, de nyilván köznapra való blúzfajta volt a temesközi otthonka, amelyről Kálmány Lajos ad hírt.

98 A vizitJi is már csak nevéről ismeretes." A szoknya, elavult nevén rokolya, sőt rokkolya, a női felsőruhának alsó, különálló része, amelyből régebben többet is viselt a fehérnép, hogy minél kerekebbnek, gömbölyűbbnek tessék. Eszerint tehát volt közvetlenül a pendelyre vett egy vagy több, gondosan ráncba szedett alsószoknya, színe miatt fehérszoknya, amelynek alját slingölték, azaz kivarrták vagy csipkével szegélyezték. Zörgősre, ugatásra keményítették, hogy a szoknyák állása még ezzel is kerekebb legyen. Ezt a célt szolgálta a kihívónak ítélt farszoknya is, vagyis féllepedő nagyságú, hosszúkás, erősen kikeményített vászon, amelyet hosszában összehajtva, madzagra terítve, tápai lányok, menyecskék a derekukra kötöttek, és a farukon összekorcolták, vagyis beráncolták. Olykor külön, tollal töltött hasonló alakú párnácskát is készítettek erre a célra. Erre szedték azután föl az ünneplő szoknyát. A farszoknya a fehérnépek farát különösen gömbölyűvé tette. Legfölül került a. fölsőszoknya, annak elejére pedig a kötő. A felsőszoknya anyaga igen változatos volt. Már csak írott forrásokból mutatható ki a bagariaszoknya. 1833. Bagaria szoknyáiul a ki paraszt, prém nincs az allyán, 20 poltura. A cicszoknya gyapotszövetből varrt, hétköznapló szoknya volt. A kamillószoknya, kamillot szoknya, kamellot szoknya camelotszövetből szabott, négy szélből álló ünneplő szoknya. A XVIII. században hordták. 1782-ben írt végrendeletben olvassuk : sok rendbéli szolgálatiért hagyok 100 forintokat és egy-két kamillot szoknyát. Archaikus balladáinkban később is emlegetik. Előfordul egy padéi balladában is: vödd rád lányom, vödd rád szép kamillószoknyád.

100 A kamukaszoknya és rásaszoknya, rázsaszoknya anyaga Kovács János szerint azonos volt. A magyarszabó céh irataiban mindkettő előfordul. 1833. Kamuka szoknya az arany peremes, az válla, az ally a mereven béllet negyedfél forint. 1833. Rása Szoknya az ki meg vagyon alul felül belölve, végig meg vagyon rántsolva az ally a, prémes bársony válla vagyon, arany prémes 3 forint. Ezek a matériák egyébként már a XVIII. században ismeretesek. Afélrásaszoknya más neve Kovács János szerint mazolánszoknya. A XVIII. században járta az ismeretlen priklerszoknya

101 viselete is. Öregasszonyok a századforduló táján kedvelték a moldonszoknya, tápaiasan mondolszoknya néven emlegetett finom gyapjúszövetből (molleton) szabott szoknyát. Kiment már a divatból a század elején még igen kedvelt, vékony, fénylő szövetből varrt liszterszoknya. Ünneplő viseletnek számít a bársonyszoknya, szövetszoknya, selyömszoknya, amely színében viselőjének korához szokott igazodni. Ezeket drágaságuk, jó állapotuk miatt régebben a viselője végrendeletben is elhagyományozta, olykor templomra, oltárra is. A festőszoknya ma már inkább köznapi, régebben azonban ünneplő viselet volt. Tápai fehérnépnek nagyböjtben, adventben ilyenben illett járni, templomba menni, díszesebben nem. Miután ki szokták keményíteni, a tápaiak keményítős szoknya, 98 Kálmány, II, XX. Vö. még Kresz M. 77. 99 Kovács 229. 100 Kálmány II, 1. 101 Kovács 224. 293