Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)
A czaichbunda emlékezetét egy várbeli hatósági körözvény 76 őrizte meg. 1788. Jár egy ümögben, gatyában, csizmában és fehéres czaich bundában. Eredete, formája teljesen ismeretlen. Talán a silány konfekciós kelmét jelentő cájg szóval függ össze. A farkasbunda nyilvánvalóan farkasbőrből készült. A szűcsök 1803. évi Árszabásában olvassuk: Egy Farkas Bunda varrásaiul 3fl 15 kr. Ugyanott: öreg Farkas Bőr Tsáválása 20 kr. Valamikor a fehérnépek is viseltek mentét. Ennek asszonymente volt a neve. Már nem sokat tudunk róla. A csurak, öregesen tyurak, másként bunda, asszonybunda kihalt alakváltozatában décibunda még a század elején is jellegzetes téli viselete volt a paraszti asszonynépnek : fényes fekete posztóból szabott, térdig érő kabát, amelynek birkabőr volt a bélése. A szőre meg volt hagyva, mint a subának, de feketére festették. Emellett a nyakán, kézelőinél, továbbá az alján fekete szőrmével volt beborítva. Mestere a mentének is, ennek is a németszűcs volt. Az asszonykabát, asszonyfölötő, tehát az asszonynéptől viselt téli, eleinte konfekciós posztókabát viselete polgári szállományként csak századunk elején válik általánossá. A szűcs kezéből származó viselet után most vizsgáljuk meg a szűrposztóból készült ruházat, ruházkodás szegedi hagyományait is. Nyilvánvaló, hogy a szűrposztó megelőzte a múlt század elejétől terjedő posztóviseletet, amelynek — mint tudjuk és később bővebben is látni fogjuk — gazdasági és társadalmi alapföltételeit csak a napóleoni háborúk alföldi gabonakonjunktúrája és a polgárőrségi szervezet teremtette meg. A szűrposztóból szabott ruházat népünknek a régebbi évszázadokban téli és ünneplő viselete volt. A szűrkankó öltözetről, egyben a duzzadó szegedi polgári öntudatról tanúskodó nyilatkozatot már idéztük. Ez a szűrkankó, vagyis szűrposztóból szabott kabátféle a dolgozó férfiaknak még jelen század legelején is megszokott viselete volt. Különösen hűvös, csapadékos időkben hordták. A Senex néven írogató Nagy Sándor (1836—1919) a szegedi újságírásnak sítlusformáló, úttörő mestere jegyezte föl 77 ezt a szólást : kiosztották neki a mákos szürkankót, ъ.т&ъ alaposan elpáholták. Kovács Jánostól tudjuk, hogy a XVIII. században népünk kétféle kankót viselt. Az egyik hosszabb, nagyobb volt (gausape maius) és guba néven ismerték. A másik fajta kisebb volt (gausape parvorum vulgo kankó). Csaplár Benedek szógyűjtése szerint is hosszú, dísztelen szűrposztókabát a kankó. Előfordul a régi szegedi szóláskincsben is. Aki rossz cserét csinál, az ebön gubát cserél. Röviden ëbënguba. A gondviselés bölcsességére akar utalni a már idézett Isten tudja: kinek subát, kinek gubát. Szűrposztóból valamikor szűrnadrág is készült. 1813. Egy leg nagyobb szebenyi posztóból szűrnadrág 3fl. A szűrdolmány emlékezetét egy Dugonicstól és Kovács Jánostól is megörökített szólás Őrzi : 78 fakó kocsi, kenderhám, nömös embör: szűrdolmány. Jelentése : fenn az ernyő, nincsen kas, másként: nagy az. uraskodás, de nincs meg hozzá a tehetség. Még századunk elején is járta a szűrharisnya, vagyis a szűrszabótól készített szűrposztóból szabott harisnya, amelyet parasztembereink a ház körül hétköznap téli viseletül a csizmanadrág alsó szárára húztak, de csizma helyett bőrpapucsot, bocs7 * Vájna K., Régi hazai büntetések II, 410. 77 Nagy S., [Senex], Ötven év 102. 78 Dugonics A., Példabeszédek és jeles mondások. II, 253. Kovács 471. 282
