Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

pucsfej színéhez is alkalmazkodott. Ennek készítésével háziiparszerűen egyes szegedi asszonyok foglalkoztak pár évtizeddel ezelőtt. Még a múlt század derekán is dolgoztak a szegedi harisnyakötők, másként trinflikötők.

55 Csekély számuknál fogva nem tartoztak önálló céhbe. A trinfli, tirinfli, tápai tirinflis, továbbá a trumpándli, tápai trupántli német jövevényszóból lett tájszavaink igazolják, hogy a mesterség eredetileg német jellegű volt, és virágzása a német polgárság bevándorlásával, divathatásokkal, főleg pedig a cipőviseletre való fokozatos áttéréssel függ össze. A régebbi, törzsökös botos mellé nő, majd kiszorítja az idegen eredetű harizsnya. A szóhoz a következő, Ferenczi Jánostól megörökített és az erkölcscsel meghasonlott fehérnépet jellemző szólás fűződik : legázolta a harisnyáját. Elhasznált harisnya szárából dohányzacskó, továbbá főleg tanyán pénzeszacskó készül. Általános szokás éjszakára a köhögős, torokfájós ember nyakán körülcsavargatni. A szegedi táj legősibb népi lábbelijének a bocskor látszik.

56 Öreg férfiaknál itt-ott máig tartja magát. Legszokottabb formájában egylábas, vagyis bármelyik lábra egyaránt felhúzható. Újabban a finomabb formák kibontakozásával már kétlábas is készül. Viselője szerint van embörbocskor, asszonybocskor, gyerökbocskor. A bocskornak két jellegzetes változata van. Az egyik a régebbi szíjjasbocskor. Ennél a bocskorba fűzött szíj olyan hosszú, hogy a kapca fölött a lábszárra tekerhető. Ilyen manapság is a kubikosbocskor. A másik a csatosbocskor vagy aratóbocskor. Ez újabb fajta, egyszerűen pántszerű csattal erősíthető a lábra. A bocskorfajták között legkezdetlegesebb az elhasznált puha csizmaszárból házilag szabott és fűzött táblásbocskor, másként tótbocskor, ismét más néven kancabocskor, mert nincs feje, csak talpa. Régi, pontosan már meg nem határozható változatának jézusbocskor nevére is emlékeznek. Ha a fejbőrön cifraságból rajta hagyják a szórt, akkor szőrösbocskor a neve. Újabban a gyerekeknek és fehérnépeknek készített, díszesen kidolgozott, szandálszerű mokaszínbocskor is terjed. A múlt század elején előfordult a telkesbocskor, továbbá a jancsorka, amely azonban már hírében sem él. Formáját sem ismerjük. Kovács János még a XVIII. században született öregemberek visszaemlékezései nyomán említi,

57 hogy a múlt század első évtizedeiben a legények inkább hétköznap viseltek csizmát, nyilván mert munkájuk (fuvarozás, hajózás) kívánta így meg, vasárnap és ünnepeken viszont szépen felkötött szíjasbocskort hordtak, és ennek volt telkesbocskor a neve. Soroljunk fel néhány olyan szegedi szólásmódot is, amelyben a bocskor előfordul. Tréfás átkozódás: ördög ezör bújjon a bocskorodba. Aki könnyelműségből szegénysorba jutott, az csizsmában kereste, bocskorban végezte. Az arcátlan, szégyentelen embernek bocskorbür a pofája. Akinek nyomába se léphetek, mert sokkal különb nálam, annak bocskormadzaga se vagyok. Aki hencegett a bátorságával, de azután mégis elszökött a helytállás elől, annak elódzódott a bocskora szíjjá. Találós kérdés : olyan bocskorom van. ha ëggyet lépők vele, az egész város maghalli. Felelet: harang. A bocskort tréfás mondókákban, kurjantásokban is emlegetik. Bocskor, bocskor, majd mögpocskol. Más : bocskoromon van egy ták, az alatt egy nagy peták. *

6 Reizner III, 469. 5e Bálint S., A szegedi bocskoros mesterség. Bőr- és Cipőtechnika, 1956. 57 Kovács 215. 18 A Móra Ferenc Múzeum Évk. 77. II. 273