Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

Szőregen a múlt században az volt a regula,

41 hogy pünkösd hajnalán a gatyát ott kell a harmatos füvön végighúzni, ahol a tehenek legelni szoktak. Ezután a saját teheneket kell meghúzogatni a gatyával, hogy sok tejet adjanak. Algyon, Sövényházán a házaspár párnája alatt állandóan szennyes férfiinget és gatyát tartanak, hogy a családnak a jószághoz szerencséje legyen. A szegedi tanyákon eléggé elterjedt hagyomány volt, bár magyarázni már nem tudták, hogy a szennyes fehérnemű a párna alá került. A gatya részei : a gatyaszar, a gatyapöcök, amely Csaplár Benedek adata szerint a gatya elejének négyszögű betoldását jelenti, továbbá a gatyafenék, másként gatyaülep, gatyakorc, más néven gatyapárkány. Ehhez a szorult, ijedten kapkodó embert jellemző régebbi szólás fűződik : uickándozik, mint gatyakorcban a balha. Ha valamikor azt akarta valaki, hogy ne vigyék el katonának, a temetőben egy sírról száraz kórót szakított és ezt a gatyakorcába tűzte, vagy összedörzsölve a hajába szórta, és úgy ment sorozásra. Nyáridőben a nyugodalmas éjszakai álom érdekében a bolhák elriasztására vadkendert csavarnak a gatyakorcra. Pállott szájú sándorfalvi ember lefekvéskor a gatyája korcába szokta visszájáról törülni a szája szélét. A gatya felkötésére szolgál a korcba húzható szőttes gatyamadzag, amelyhez szólás és több régi hiedelem fűződik. A haszontalan emberre szokták mondani : kár vót érte az apjának mögódani a gatyamadzag ját. A nadrágból véletlen kilógó gatyamadzagnak csíkmák a tréfás neve. Ha a gatyamadzagot a nadrágellenző, illetőleg slicc nem takarja el, hanem véletlenül kilóg, akkor tréfásan ezzel a kérdéssel figyelmeztetik az illetőt : tán csíkmák lössz ebédre? A halott férj gatyamadzagját hátul szokás megkötni. Ha a megkötés elöl történik, akkor alsótanyai hiedelem szerint, az özvegynek sikerül újra férjhez menni. Ha a boszorkány férfit nyomkod, de ennek közben módja van a gatyamadzagját eloldani és lekötni vele az ajtókilincset, akkor a boszorkány nem tud szabadulni. Ferenczi János jegyezte föl, hogy vadászember láttára rontó szándékkal a gatyamadzagon titokban csomót kell kötni: a vadász egy vadat sem fog eltalálni. A bo gatya Táncolásának gatyaránc а neve. A régi, felsőruhaként viselt bő pöregatya alját valamikor kirojtozták. Ez a dísz volt a gatyarojt. A régi ünneplő gatya rojtja fölött levő hímzésnek, lukacsozásnak subrika, készítésének pedig subrikázás volt a neve. A gatya aljának valamikor békafogas divatja is volt, azaz caknizták, kicitközték. Emlékezetét a lorincfalvi nóta

42 is megörökítette. Kennek varok üngöt, gatyát, Békafogasra hagyom az alját. Nyári munka idején, kubikon a hosszú gatyaszár alját feszesre szokták sodorni, majd csomóba kötni, hogy könnyebben tudjanak mozogni. Máskor hasonló okból a gatyaszárat kétoldalt föltűzték a korcba. Erre különösen akkor került sor, ha valamilyen okból vízbe kellett gázolni. Régebben a tanyán koromsötétben gyalog menőket Tömörkény István szerint elöl fehérgatyás ember szokta vezetni. Villogásának gatyafény volt a neve. Mint mondogatták, ilyenkor gatyafény mellett möntek. Anyaga szerint a gatya : vászon-, festő-, régebben pamukgatya. A vászongatya a legáltalánosabb. A tanyán él még annak emlékezete, hogy a hajdani pásztoremberek az új gatyát befaggyúzták. így a vizet nem vette be, a féreg pedig nem állhatta a szagát. A faggyúzás módjáról, összetételéről sajnos már nem sikerült többet megtudnunk. 41 Kálmány L..EA. 2810. 42 Kálmány III, 205. 268