Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)
nak inget — jegyezte föl Kálmány Lajos Algyó'rol 37 — a macskát szokták rajta először keresztülbújtatni, mert így majd a rosszak nem bántják a gyereket. A régi szegedi férfiviseletre is jellemző archaikus viselet volt a gyűszű néven emlegetett tüsző, vagyis deréköv hordása közvetlen az ing fölött. Pénzt, kisebb tárgyakat is dugdostak bele. 1737. Hogyha az tolvajok elaludtak, az tolvajnak az derekárul le vette az gyüszűt. Az 1813. évi Árszabásban a szíjjártóknál olvassuk: egy pénznek való közönséges gyűszű 30 kr. Szélesebb három tsatra 2 fl. Jellemző, hogy még Borbély Mihály meséiben is fölbukkan: Estefőkészült betyárruhába. A derekára gyüszűt kötött. Mellé két kést szúrt és két piszolt odagyugott. 3S Népünk férfivilágának hosszú időkön át jellegzetes téli viselete volt az ujjas tél'r üng. Tanyai öregeknek még ma is az. A téliing olyan flanellbŐl, barchetből szabott, nyakhoz tapadó, de gallértalan ing, amelyet régimódi parasztemberek az ing és mellény között télidőben viselnek. Az elejére olykor bársonydísz vagy kivarrás is kerül. A téliing régi neve kamisol, kamizol (camisola), 39 ami a német, esetleg még itáliai reneszánsz polgárviselet kései hatására mutat. 1722. Barketot vettem kamisolnak 9 réf 3f. 9 k. Uramnak kamisolnak párját 2 réf 2 f. Szabónak kamisolért 2f. 30. A téliing más neve untercikk, Tápén indercikk. Tömörkény még untercing, untercukk alakban is hallotta. Az újabb évtizedekben boltban vásárolt ujjas kötöttkabát, kötöttfölőtő lépett a téliing helyébe. Ezt is az ing fölé és a kabát alá veszik föl. Erre a mellény jellemzésénél még visszatérünk. A felsőruhaként is viselt gatya évszázadokon át jellegzetes viselete volt a szegedi férfinépnek. Nadrágot rendszeresebben csak a XIX. század elejétől fogva kezd viselni. Télidőben két gatyát is fölvettek egyszerre. A szóhoz számos szólás is kapcsolódik. Aki gazdagon nősült, azyo helyre töt te a gatyáját. Nagyon iparkodjék, hogy szándéka sikerüljön : jólfőkösse a gatyát. Dugonics Andrásnál : ugyan fölkösse ám gatyáját, hogy térgyire ne essön. Akinek nincs mersze ezt vagy azt megtenni, ott nincs tiszta gatya. Tréfás bizonykodás : de biz úri gatya. Tápén így is: de biz gatya, ó de nagy szó. Aki ijedtében belecsúnyít: önni ad a gatyának. Férfiember így tekint vissza érettebb korára: múta mög tudtam kötni a gatyát. Aki éppen nem becsül meg valamit, az mögböcsülte, mint Balázs a gatyáját. Kálmány Lajos ezt a magyarázatát hallotta : Balázs telerezzentette a gatyáját, átkötötte, majd a vállára vetette. 40 Akit megvertek, annak kibalházták a gatyáját. Haszontalan emberre mondják: jobb lőtt vóna, ha az apja a gatyájába eresztötte vóna. Régi holmiból átalakított ruhanemű, vagy más dolog : ócska zsákbul új gatya. Ha az asszony gatyát varr, tréfásan biztatják: csak ülepet komámasszony. Egyébként, amikor a serdülő fiú első igazi gatyáját varrják, nem szabad addig fölkelni, amíg el nem készül. Máskülönben házasulandó korba kerülve nehezen kapna lányt, élete pedig szerencsétlen lenne. A tápai gyerek egyébként 7 éves koráig járt pendelyben, ettó'l kezdve Őt is megillette a felnőtt módra szabott gyerökgatya. Amikor a sövényházi gyerek egy ültőhelyen varrt első gatyájával elkészültek, fölakasztották a kútkoloncra, és meglógatták rajta, hogy majd híres legény legyen belőle. 37 EA. 2814. 38 Kálmány L., Hagyományok. II, 143. „Gyüszünek avvagy mások tűszűnek mondgyák azt a varrott kettős szíjjat, melybe pénzöket töszik, és magokat vele által övedzik. Most már a papíros pénzét nyakra valójokban hordozzák, kik azt el rejteni akarják." Dugonics A., Példabeszédek és jeles mondások. I, 75. 39 Geramb, V., Steirisches Trachtenbuch I, 426. 40 Kálmány L., NNy 1936. 267
