Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

A SZEGEDI NÉPVISELET A XIX. ÉS XX. SZÁZADBAN A szegedi népviselet klasszikus virágzása, kiteljesedése nagyjából a szabadságharc és elsó' világháború között eltelt majd háromnegyed évszázad. Ez a parasztviselet magába olvasztja, továbbfejleszti, differenciálja és sokáig őrzi a polgári öltözködés helyi, kialakult formavilágát. Ez lesz népünk ünneplője, amelyet kékbeli néven is emlegettek. A nótába is belekerült: Márton Kati kis kertyibe, Marci Miska sétál benne. Sétálj Miska kékbelibe, Tied löszök gyüvő őszre.

26 Dugonics András jeles mondása : Bor, búza, békesség és feleség ékes, Széna, szalma, szalonna és a ruha kékes?

1 Köznapokon azonban még ragaszkodik a régi öltözködéshez, fó'leg a vászonnemű hordásához, amely életmódjához, munkájához évszázadok óta hozzáformálódott. Csak a századforduló táján kezdi formai jellegzetességeit elveszíteni és fokozatosan beleszürkülni a modern európai külváros viseleti konvencióiba. E folyamat társadalmi hátterét jól ismerjük. Tudjuk, hogy Szeged népe is a XIX. század folyamán az intenzív földmívelés, a tanyai gazdálkodás kiskapitalista, árutermelő specialista gyakorlatát teszi magáévá. A paraszti életformát még ugyan sokáig ó'rzi, de a klasszikus önellátás gazdasági és történelmi szakaszán már messzire túlhalad. Ruhaneműjének minden darabját ebben a korszakban úgy vásárolja, de még a hagyományosnak érzett formák szerint varratja, készítteti, viseli. A konvenció tehát eleven. A szakiparosok, kereskedó'k még simulnak az ő ízléséhez. A hajdani híres Ráth- és Eisenstadter-cégektŐi közvetített gyári anyagok, matériák is színükben, mintáikban alkalmazkodnak hozzá. A magunk részéró'l is megerősítjük Kresz Mária állítását,

28 hogy ezek az ünnepló'be hatolnak be legelőször. Az árutermeléssel foglalkozó paraszti Szegeden azonban nem került sor a terménnyel való cserére, mint másfelé. Századunkban már ez is lassan elmúlik, bár a parasztviselet egyes nyomai, kipróbált, megszeretett formai hagyományai manapság sem tűntek el egészen. Meg kell jegyeznünk, hogy fó'leg az asszonynép — viseletének parasztos zamata ellenére — mindig sokkal többet átvett a polgári, úri divatból, divatos kelmékből és nem tudott olyan kiérett népviseleti rendszert, artisztikus tájszólást megteremteni, mint egyidejűleg számos hazai táj paraszti nővilága. A máig járatos fehérnép, fehércseléd, vászonnép, vászoncseléd megnevezés azonban a vászonviselet hajdani kivételes jelentőségére utal a szegedi tájon is. 26 Kálmány II, 69. Padé. 27 Dugonics A., Példabeszédek és jeles mondások. I, 11. 28 Kresz M., Magyar parasztviselet. Budapest, 1956, 29. 263