Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

piros hajtókás, kék posztóból készült, ezüstgombos viktóriadolmányban és egérszínű posztóból készült, oldalain piros posztócsíkra rakott gombokkal díszített, bőrös lovaglónadrágban. Oldalán széles, rezes fringia lógott, kardszíjába volt akasztva egy nagy selyemfonállal kivarrott sallangos kostök, benne a tűz-szerszámokkal. Vállán remekbefont karikásostor lógott. Lova sallangos kantárral, sárgaréz kapás nyerge pedig fecskefarokra szabott piros posztószélű, erdélyi fekete báránybőrből készült takaróval volt födve... Utána hat marconaképű perzekutor lovagolt városszínű rövid tarkazsinóros dolmányban, gombos lovaglónadrágban. Vállukról széles fekete szíjon csövével lefelé lógó karabély és város címeres lóding, oldalukon huszáros görbe kard... Ezután következett a nap egyik hőse: a gulyabeli vad marha, a leütendő ökör felpántlikázott szarvakkal. Nyomában a másik hős: a remekelendő mészároslegény. Pörge selyemkalapban, panyókára vetett rövid, ezüstgombos kék dolmányban, karján felgyűrt inggel, sujtásos kék magyarnadrágban, sarkantyús csizmában, előtte egyik sarkánál fogva felakasztott, fehér kivarrott szélű kötőben, oldalán pedig a réznyelű késfenővel, jobbvállán a taglóval... Utánuk a városi polgárőrség egyenruhás zenekara következett. Majd a városi hatóság képviselője, a céhkomiszárius szenátor magas rókabőrös kalpagban, rókatorkos mentében, kardosán. Mellette a városi tísztifőorvos magas cilinderkalapban, tubákszínű hosszú kaputrokban, kéngyertya színű... sárga nadrágban, hosszúszárú csizmában. Ezután testületileg vonultak föl a mészáros céh tagjai a fő-és alcéhmesterekkel, a ládamester vezetése alatt. Ezek a jól hízott mesterek ezüstláncos mentékben, dúsan zsinórozott búzavirágszín posztóruhákban, vállukon sötétkék galléros köpönyegekben parádéztak... A céh után következtek a céhbeli mesternek és leányaik... csipkés-tarajos magyar főkötőkben, ingvállban, ezüstcsatos pruszlikokban..." Népünk viseleti kultúrájának múlt századi alakulásában nevezetes mozzanat a papucs szegedi különlegességgé válása. Viselete szorosan összefügg a modern városi civilizáció kibontakozásával, nevezetesen Szegednek a XIX. század folyamán meginduló kikövezésével. Azeló'tt az utakat borító feneketlen sár miatt az asszonynépek is csizmában, bocskorban jártak. A cipőt, az egykorú bennszülött németek viseletét egyelőre idegennek érezték. Az önellátáson alapuló háziipar, így a szövés-fonás a múlt század derekára a Városban már teljesen eltűnik, illetőleg kiszorul a tanyákra. A korszak korakapitalista közgazdasági virágzása a városi nép körében már megteremti a ruházati javak nagyarányú cseréjét, így többek között az erdélyi szász posztó, nemez és a szepesi, felvidéki vászon Városunkba özönlését, amelyekért mi szappant, paprikát, halat, feldolgozott bőrt adtunk cserébe. A női viseletnek éppen körülbelül a papuccsal egyidoben felbukkanó új anyaga a. festőruha, kékfestő ruha, röviden festő. Olcsóságával, mutatós mustráival évtizedeken át a szegedi női világnak, elsősorban természetesen a szegényebbeknek legjellegzetesebb, közkedvelt kelméjévé válik. A folyton gyarapodó szükségleteket éppen a nagyhírű szegedi kékfestő' ipar elégíti ki. A szegényebb asszonynép így aztán a színes, díszes papuccsal és a drágább kelméket helyettesítő, de a helyi hagyományokba illeszkedő festó'ruhával tartja fönn még mintegy fél századon át a szegedi népviselet jellegzetes formáit. Az önkényuralom idején a magyaros polgárviselet ellenállási ösztönzésekkel, a nemzeti érzés tüntető hangsúlyozásával is színeződik. Egyes megnyilatkozásai csak átmeneti divatnak bizonyulnak ugyan, mások azonban polgárosuló parasztságunk viseleti hagyományaiba olvadva, megérik a XX. századot is. Ilyenek a Kossuth-kultuszt állhatatosan megvalló Kossuth-kalap, Kossuth-szakáll. Idéztük már Kovács Jánosnak nagyon is szűkszavú jellemzését a régi szegedi polgárviseletnek hajdani színes, változatos világáról, továbbá mesterségek és városrészek szerinti eltéréséről. Amennyire lehetséges, most próbáljuk meg ezeknek a sajátosságoknak, elmúlt viseleti konvencióknak emlékezetét fölidézni, a mozaikszemeket összeilleszteni. Különösen Cserzy Mihály és Tömörkény adatainak vesszük nagy hasznát. 256