Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

A rostára, szitára főleg a régi mezőgazdasági életben, továbbá a háztartásban volt különös szükség. A búzarestán a vetnivaló búzát szokták átrostálni, hogy megtisztítsák az idegen anyagoktól. Ritkás lyukú volt a fölözőr'ésta, más néven törekresta, törekölő resta. Nyomtatás idején a töreket rostálták föl vele. A telekrësta mintegy 80X80 cm

2 méretű, nagyszemű sodronnyal borított fakeret. Ezen dörzsölik át a palántáságyra szórandó trágyát, hogy göröngyök, más idegen anyagok ne kerüljenek a megmunkált talajra. Afarosta Jankó János hagyatéki leltárában (1774) fordul elő. Ugyanott olvasható : Az Ló Istállóban Egy hárs resta. Továbbá : Egy fa must rosta. 3 tej szűrő szita. Egyik jellegzetes fajta volt a dohányszita. Egymásra illeszthető kettős szitarészbó'l állott. Felső sodronyszövetű részében tartották a dohányt, amelynek pora, a tubák az alsó, hólyaggal ellátott részbe hullott alá. Az oldalát sokszor hímezték és rézfejű szöggel verték ki. Gazdasszony eszköze az áttörőszita, másként paszér, csecsemő ételének babapaszér. A gyúrószita a száraztésztának, galuskának, tarhonyának való liszt átszitálására szolgáló szita. A kenyérliszt átszitálására való az öregektől emlegetett máriásszita, másként kinyérszita. A kisszita a rendesnél kisebb, finom szövésű szita. Egyik fajtája a selyömszita, másként lángszita, fölsőtanyai nevén tisztaszita: sűrű a lyuka, selyem a fonala. Kalácsnak, rétesnek való lisztet szitálnak át vele. Az egykori szitakalány szűrő része szitaszövetből készült. Szövés szerint van ritkaszita, sűrűszita, anyaga szerint szőrszita, acélszita. Mint említettük, a paprikaiparban a rostának számos, különleges fajtájára volt szükség. Összefoglaló nevük paprikarësta. A magolór'ésta erős acélszemű rosta, amelyben paprikahasítás után a felszaporodott, de még el nem különített magot és erezetet egy láda fölött átdörgölték. A mag belehullott a ládába, a rostában maradt erezetet pedig külön gyűjtötték. A magszárítóresta négyszögletes, léckeretü, 1X3 m

2 átlagméretű acélrosta, amelyet nyáridon bakokra helyeztek és az udvaron a nap járása szerint cserélték, változtatták a helyét. Szegényebb kikészítőknél e rosták télire bekerültek a paprikaszárítóba. Tehetősebbeknél azonban erre nem volt szükség, mert az Ő szárítóikban külön, beszerelt rosták is voltak. A szegedi szóláskincsben a szita, rosta sűrűn felbukkan. Aki haszontalan munkát végez : rostával meríti a vizet. Mesei eredetű szólás a gazdag gyermekáldásra : annyi ott a gyerök, mint a resta lika. Az újasszonyt, új holmit eleinte becsben tartják, később már kevéssé : új szita szögön függ, de utóvégre az ágy alá kerül, aztán csirkék ülnek benne. Dugonicsnál még kifejtés nélkül : új szita szögön függ* Találóskérdés : olyan kislányom van, akit akárhova kűdök, mindenütt pofonverik. Kenyérsütés körül sündörgő, nevén szólított gyerekkel így verseltetnek : szita, szita, ma szitálok, hónap sütök kiscipót, szakajtok tejes cipót, nem adok a Janinak! A szegedi gyerekjátékban is előfordul : szita, szita péntök, szerelemcsütörtök, dobszerda. A cifrálkodó, lusta lány csufolója : Ha úgy tunná szitálni, Mint a farod riszálni, Nem unnálak anyádé, Azé a vén banyáé! Къ ősi sámándobra emlékeztető, annak kultikus-mágikus funkcióit öröklő szita, rosta a szegedi táj bűbájoló műveleteiben is előbukkan. A boszorkánypörökben olvassuk: 1728. Tudtál-e bakon, köpönyegen, vagy hajón általvinni az embereket. Tudott 3 Példabeszédek II, 7. Ki? 243