Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

volna, ha akart volna, de sohasem cselekedte, mivel egy rostában százan is elfértek. Más változatban: tudott rostán is általmenni csoportosul, mikor jártak százan is egy rostában.* Közismert szólás : átlát a szitán, vagyis nem lehet orránál fogva vezetni. Ez még a babonás rosta fordítást, rostapörgetést idézi. Erről Tömörkény is hírt ad: „valamely tárgyról rostapergetéssel szokás megtudni, hogy merrefelé veszett el, mely tájra lopták el". Kétségtelen, hogy a lakodalmi restatánc, lagzinézó'knek rostába rakott kaláccsal való kínálása mögött eredetileg oltalmazó szándék húzódott meg. 4 Reizner IN, 415. 244