Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

A magyar nyelvű céhpecsét 1833-ból, a narancsszínű selyemzászló pedig 1840ból való. Egyik oldalán a Boldogasszonyt, a másikon pedig Szent Kiliánt ábrázolja. A védőszent egyben utal a céhtagok, céhhagyományok délnémet kapcsolataira is. Kilián ugyanis Würzburg püspöke volt, aki kardtól szenvedett vértanúságot. Ezért azután karddal, késsel ábrázolták. A szegedi késesek áldozatkészségét dicséri az a barokk fadombormű, amely Kiliánt ábrázolja a felsővárosi templom főkapuján. Szent Kilián (a fölsővárosi templom kapuján; Csongor Gy. felvétele) A késesség egyike a legjellegzetesebb, leghíresebb szegedi mesterségeknek, amely német céhhagyományai, német szakmai szókincse mellett is tó'sgyökeres szegedi magyar iparággá, országoshírű különlegességgé vált. Ismeretessé a halbicska tette, amelynek készítésében a Sziráky-család hosszú időkön át (1825—1939) jeleskedett. Az a halbicska, amelyről Mikszáth Kálmán egyik legklasszikusabb novelláját költötte: Milyen a magyar iparos? Sziráky mester dicséretéből Tömörkény is kivette a részét.

3 A családi hagyományok szerint a műhelyet 1825 táján Sziráky Mátyás nyitotta meg, aki egyébként ott van a céhalapító mesterek között is. Fia, Sziráky József (1832—1899), Mikszáth Kálmán novellahőse,

4 örökölte a mesterséget. Vándorlegényként bejárta Ausztriát, Olaszországot, Svájcot. Hazatérve, mint orvosi szerszámok mestere folytatta a munkát, de hamarosan csak késgyártással foglalkozott. A magyar világban, vagyis a hatvanas években sarkantyú és fokos is készült a műhelyében. Nevéhez fűződik a halbicska megteremtése. Erről Gasparics Péter késesmester, aki a 3 Tömörkény L, Szegedi parasztok és egyéb urak 45. 4 Vér Gy., Gyászjelentés Sziráky mester szegedi halbicskáiról. Mikszáth novellától egy 120 éves bolt haláláig. Délm. 1939, dec. 24. 236