Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

Sziráky-műhelyben szabadult föl, majd később ő is vezette, a következő anekdotát mesélte : „Tisza Lajos, aki a Víz után az újjáépítés királyi biztosa volt, nagyon megbecsülte Sziráky mester tudományát. Egy alkalommal a Tisza gátján sétáltak. Hal ugrott föl a vízből. Tisza megszólalt — Olyan bicskát csinálj, mint a hal. — Hát rajzoltasd le a fullajtároddal, én majd meg is csinálom. Meg is csinálta." Az öreg mesterek a görbe halbicskát máig tiszabicska néven emlegetik. Kétségtelen, hogy Sziráky Tisza Lajos megrendelésére csakugyan remekbe készült halbicskát készített a számára. Ezekben az időkben született meg Mikszáth Kálmán novellája

5 is, amelyet érdemes volna itt teljes egészében idéznünk, de csak néhány részletét emeljük ki : „Nem hiszem, hogy akadna ember a szentistváni birodalom területén, aki ne érdeklődnék aziránt, hogy hol, és miképpen terem a szegedi bicska... Hát azt bizony Sziráky uram csinálná, ha csinálná. Őneki adatott meg az égiektől az a különös talentum, hogy akár nyél, akár penge dolgában túltegyen a földkerekség minden bicskacsinálóján... Azt hinné az ember, hogy Sziráky bizonyosan valami nábob, akinek gyárai vannak, és aki az egész világba szállítja méltó hírnevet szerzett iparcikkeit, akinek ügynökei vannak Londonban, Párizsban, Amsterdamban, New-Yorkban s mindenfelé. Esze ágában sincs Sziráky uramnak ilyen bolondság. Bőven meg van elégedve azzal is, ha Szeged környékén az ő bicskájával szelik a szalonnát az atyafiak. Már a hódmezővásárhelyi embertől szinte irigyli. Jó annak a fanyelű bicska is..." Végül elmondja, hogyan utasít el egy angol ügynököt, aki tízezer bicskát akar nála rendelni. Azon a tanulságon túl, amelyet Mikszáth kerekít Sziráky mester magatartásából, nyilván az volt a visszautasítás legfőbb oka, hogy ennyi bicska készítésére csak gépi erővel lehetett volna rágyőzni, viszont a remekbe készült, iparművészeti alkotássá szépült halbicskát Sziráky szerint csak kézzel lehetett igazában kimunkálni. A halbicska nemcsak az urak, hanem a parasztok, vízenjárók világában is páratlanul népszerű volt. Bitó János nagyhírű szegedi halászmester önéletrajzában

6 olvassuk, hogy halas bicskáját ,,az öreg Sziráky készítette remekbe, 16 pengő forintért. Az egyik oldalára rá volt vésve Nepomuki Szent János, a vizek védőszentje, a másik oldalon egy ponty és az én monogramom. Statner vésnök véste rá 4 forintért. Ettől a bicskától meg nem váltam volna a világért." Késfajták A halbicskát tehát Sziráky József alkotta, munkáját fia, János folytatta, végül pedig a műhely vezetőjeként, majd önállóan Gasparics Péter. Azoknak a nemzedékről-nemzedékre öröklődő, nagyon megbecsült bicskáknak, amelyek még a Szirákyak kezéből kerültek ki, máig szirákibicska a nevük. „Ni a nagyapánk bicskája — írja Mikszáth —• mégpedig nem bolondság, hanem valóságos Szirákytól való szegedi bicska". A felszabadulás óta többször hozzáfogtak a halbicska iparművészeti hagyományainak, egyúttal mint egyik legjellegzetesebb szegedi különlegességünknek föltámasztásához. A szép törekvéseknek azonban a sürgető érdeklődés ellenére sem sikerült állandósulniuk. Egy másik érdemes, rókusi késes családnak Náder a neve, amely szintén nemzedékeken át folytatta a mesterséget. Az ő műhelyükből került ki a szakmában náderbicska, náderosbicska

1 nevezetű fajta. A náderforma hosszú, eléggé keskeny bicska, 5 Milyen a magyar iparos? In: Szeged Könyve II, 253. G Bitó J., Az én kiskirályságom. 109. 7 Mészáros F., A szegedi késesség és műszókincse. (1952, kézirat.) 237