Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

rok még vasárnap délelőtt sem. Halott tiszteletére mindig megállították, amíg a temetési menet el nem haladt. A szélmalom fölszereléséhez tartozott a kűfőszödődaru, régebben egyszerű, két lábon álló rovátkolt bak: a malomkőnek kővágás idején való mozgatására, fölemelésére. Volt azonkívül csákány, buzogány a vágás, mellelés elvégzésére. A művelet egyezett a paprikakő megújításával. A szélmolnár azt az egyenes, bekormozott falécet, amelyet végighúzott a malomkő' ó'rlő felületén, hogy így állapítsa meg, hol vannak lefaragandó részek, lajcna néven emlegette. A kó'bevágott levegőcsatornáknak rímes, rím, öregek ajkán még volcni volt a nevük. A kó'vágásnál keletkezett hulladék a kűmorzsa. Ezt búza felöntésével járatták le a kó'ró'l. Az ilyen lisztet elkeverve jószággal etették meg. A lefolyt ó'rlemény felfogására, összegyűjtésére szolgált a lüsztláda, lüsztösláda, illetőleg darásláda, daraláda. A zsákhúzó a sebeskerékpadra szerelt, kötéllel ellátott csiga a tele zsákoknak a garathoz való felvonására. Szó'regen a partos helyre épült szélmalom közvetlen szomszédságában függőlegesre metszett földrészhez építve, cölöpökre eró'sített deszkatetőt láttunk, amelyhez a kocsi szorosan odaállt és így innen a zsákbaszedett őrlemény könnyűszerrel kerülhetett a kocsira. Ez volt a dobogó. Mérésre manapság a mázsa, vagyis tizedes mérleg szolgál, de még most is emlékezetben élnek, sőt kamrában olykor meg is vannak a régi űrmértékek. Ilyen a véka, amelynek két fajtája járta : az öregvéka, amelybe 30 1, a kisvéka, ebbe meg 28 1 gabona fért bele. A fölön tő függőleges nyéllel ellátott véka. A köpőce, kisköpöce a felöntőhöz hasonlatos edény, ennek 1/8, illetőleg 1/10 része. A lüsztmerőkalány pingpong ütó're emlékeztető bükkfa lapocska, amellyel az őrleményt zsákba meregették. Hogy a zsákban minél feszesebben, tömöttebben álljon, mintegy 120 cm hosszú 3—4 cm átmérőjű, egyik végén kihegyezett bükkfarúddal egyengetni is szokták. Ennek tömőfa volt a neve. A kármentő trapéz alakú, nagyjából 1 m

2 nagyságú, szegéllyel ellátott deszkalap, amelyet a felönto alá tettek, amikor a zsákból gabonát öntöttek bele. így a hulladék nem veszelődött el és tisztán maradt. A szélmolnárok is valóságos ezermesterek voltak, akik nemcsak a malmukat tudták rendben tartani, hanem — különösen régebben — mindenféle faeszközöket, borsajtót, háztartási tárgyakat, így mángorló sulykot, sőt bútorokat is faragtak. Foglalkoztak tanyai lovasszánkó barkácsolásával is. A gazdák oda vontatták fatörzseiket, amelyet a molnár sokszor a felesége segítségével faragott ki. Szerszámai a szekerce, fejsze, kétkézvonó, faragószék. Az alkatrészeket, tárgyakat túlnyomóan tölgyből faragta. 217