Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

A Szeged-vidéki szélmalomnak a változó széljárás miatt általában két bejárata és minden padlásán két-három apró ablaka volt. Rendesen 3 emelet magas. Az emeleteknek szó'regi nevei első pallás, másodikpallás, harmadikpallás. Ezeknek a tanyán rendre a kűpad, seböskerékpad és pallás nevek feleltek meg. A földszintnek küpadalja a neve. A malom köralakú falának felső peremét vakolatba ágyazott széles tölgyfakorong borította, amelynek sárkerék, másként ritkábban koszorú, koszorúráma, koszorúja, Szőregen majorpang, fekvőmajorpang, karimamajorpang volt neve. Ezen mozgott a majorpang, megkülönböztető szó'regi nevén csúszómajorpang, forgómajorpang vagyis a tetőszerkezetnek a sárkerékre pontosan ráilleszkedő, vele egybevágó alsó része. Azoknak a sárkerékre erősített akácfaékeknek, amelyeken a majorpang közvetlenül mozgott : párnafa, Alsótanyán ducni volt a nevük. Azokat a sugárszerűen elhelyezett és a majorpangba erősített szarufákat, amelyek a zsindelytetőzetet tartották, horogfa névvel illették. A tetőn egy kuktoré, kuktorajtó néven emlegetett kis nyílás, ajtócska volt. Itt bújtak ki, ha a födél javításra szorult. A majorpangba csatolt és Szatymazon csarnok/a néven emlegetett gerendákon nyugodott még a szelestengelyhez képest keresztben álló, vascsavarokkal odaerősített mitligërënda, mitli, nagymitli, körösztg'ér'énda nevekkel illetett gerenda, amelynek a tetőből két oldalt kinyúló két vége a később említendő fordítófenyővel függött össze és a tetőnek a kedvező szélirányban való forgatására szolgált. A tető egyik oldalán ablakszerű, merőlegesen lemetszett nyílás, amelynek külön nevére már nem emlékeztek. Ezen nyúlt ki a befelé kissé lejtős szelestengöly, szelestengő, amelynek kiálló végében merőleges lyukak voltak vésve. Ezekbe illeszkedtek küllőszerűen a körösztágak, amelyekre a vitorlákat szerelték. A vitorlákat a szél, a vitorla meg a szelestengelyt, ez pedig a szeleskereket és közvetve, az его megfelelő áttételével a malom többi részét hozta mozgásba. A szelestengely egyébként a tetőnyílásba ágyazott nyakvas nevezetű karikában forgott, kibillenését kétoldalt a szemöldökfa, vagyis a nyílás oldalául is szolgáló, két függőleges kis gerenda akadályozta meg. A szelestengely belső vége kisebb vízszintes, far gerenda néven emlegetett serpenyőszerű mélyedésében forgott, amelynek far csap volt a régi neve. A tengely közepe tájára volt a hatalmas, kifogazott szeleskerék szerelve. A szeleskereket szorosan ráülő két félkorong, a fogókerék vette körül. Alsó fele mozdulatlan, a felső félkorong emelhető éspedig a fargerenda fölött, a tetőbevágott nyíláson kinyúló fogókerékrúd segítségével. A rúd végéről mintegy 30 cm hosszú vaspálcikákból összerótt lánc lógott le, a csuklóknál több helyen belehúzott fakarika, hogy a szélmolnár jobban bele tudjon kapaszkodni. A láncnak megőrzött neve fogókerékkötél mert régebben kötél szolgált erre a célra : a fogókerék a földről nyitható, zárható volt vele. A szeleskerék alsó részével a sebeskerékpadra nyúlt le és fogazatával az ittlevő, nagybálvány néven ismert függőleges tengelyen forgó nagydob, nagyorsó (két, félméternyi erős fapálcákkal, csévékkel összecsapolt korongtányér) dobosé néven emlegetett lécrendszerébe kapcsolódva mozgásba hozta a nagydobot, vele együtt a nagybálványt, ez pedig az alsó végére szerelt vízszintes seböskerék, másként futókerék, gyorskerék hajtását is végezte. A sebeskerék fogazata viszont a kisorsó, kisdob forgatására szolgált. A kisorsó faburkolatba foglalt vastengelye — amelynek vellásvas, vëllavas, olykor kisbálvány a neve — fölülről két függőleges, ringóoszlop néven ismert gerendára erősített, vízszintes járomgerendába illesztett bálványcsap segítségével forgott. A villásvas alsó végét a felső malomkőbe a körösztvas rögzítette és így a követ forgatni tudta. Minden szélmalomba annyi villásvasat, illetőleg kisdobot szereltek, ahány kopár volt. Az alsókű erős faállványon nyugodott, amelynek kűpad volt a neve. A malomkövet deszkaburkolat, a kérög vette körül, hogy az őrlemény ne szóródjék szét. A meg215