Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

Alól olyan, mint ëgy szűrű, fölül olyan mint egyfödő. Más: Zsizsi, zsizsi te, búza van a bögyibe, vas a bugojaja. Deszki változata : Rő, rő, rötyike, búza van a tüvibe, vas a bugojaja.

5 Dugonics egy szólást is megörökít: úgy pöröge számban nyughatatlan nyelvem, mint a neki indult Korong a szárazmalomban? A szegedi szárazmalmokról kellő időben nem készült jellemzés. Őrlési módjukról, szakmai szókincsükről, lisztfajtáikról semmi biztosat nem tudunk. Mint a szélmalmoknál még majd rámutatunk, a szegedi tanyavilágban több helyen a szárazmalom és szélmalom egymás mellett működött. Ha nem volt jó szél, akkor a lóvontatta szárazmalmon őröltek. Tanyai kovácsműhely is akadt mellettük, hogy a várakozó gazda kocsiját megjavítsák, lovát megpatkolják. Tömörkény szerint mindig annak az embernek jószága húzta a malmot, aki odavitte a búzát a malomba. Tehát szamár, ha juhász Őröltetett. A Városban a Víz előtt, a tanyákon a jelen század legelején még számos szárazmalom volt. Az utolsó ásotthalmi malmot a két világháború között bontották le. A Wolford-családé volt. Még láttuk. A századfordulón Zákányban Berta Antalnak és Papdi Antalnak volt szárazmalma. Nyomuk sincs. A szegedi vízimolnárság nyilván már a középkorban virágzik. Szinte bizonyosra vehető, hogy az 1522. évi tizedjegyzék hét Molnár neve elsősorban vízimolnár mesterségre utal. Elsőrendű életszükséglet kielégítéséről lévén szó, vízimalmaink a hódoltság alatt is őrölnek. Forrásaink a török után egyszerre megsokasodnak. így tudjuk, hogy az 1719. évi összeírás már 93 malmot talált Szegeden, megoszlás szerint azonban még nem részletezi. Juhász Antal állandóan fölhasznált levéltári kutatásaiból

7 tudjuk, hogy 1750/5l-ben 22 (Alsóváros 8, Felsőváros 11, Palánk 3), 1762/63-ban 36 (Alsóváros 15, Felsőváros 14, Palánk 7), 1777/78-ban 47 (Alsóváros 20, Felsőváros 15, Palánk 12) vízimalom őrölt a Városban. A felsővárosi malomhely volt a Sárga, illetőleg a mai Római körút parti része, a palánki a mai klinikák vonulata, az alsóvárosi pedig a Boszorkánysziget tája. Vedres István szerint 1791-ben 71 vízimalom őrölt a Tiszán: A Tiszán liszt-őrlő malom jár hetven-egy Szárazon pediglen vagyon tsak huszon-egy.

8 Ez a nagy föllendülés szoros összefüggésben van azzal, hogy Szeged a múlt század folyamán hosszú ideig az ország egyik legfontosabb gabonapiaca. Békés, Csanád, Bánát, sőt a Kiskunság kocsi hátán ideszállított és értékesített gabonáját Szegeden hajózzák be. A felsővárosi Kistisza utca öreg polgárházaiban még manapság is több hatalmas gabonaraktárt láthatunk. A gabona egy részét itt helyben, Szegeden meg is őrölték, és lisztként értékesítették. Ez magyarázza egyebek között a felsővárosi kenyérsütögetés évszázados virágzását is. 5 Kálmány I, 102. II, 156. III, 312. 6 Dugonics A., Etelka II, 206. 7 Juhász A., Régi víziélet és kihalt szegedi iparágak. A szegedi egyetem néprajzi tanszékén készült kéziratos doktori értekezés. 1961. Nyomtatásban megjelent részei: Történeti adatok a szegedi vízimolnárságról. NK. 1959, IV. Vízimalmok a szegedi Tiszán. Valamennyi a MFMÉ 1958—59. Szeged 1960. 8 Vedres I., Tanátsház. 206