Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

A múlt században a Városban is föltűnnek a szélmalmok, majdpedig a gőzmalmok,. amelyek a vízimalmokat visszaszorítják. Kovács Jánostól tudjuk, hogy 1895-ben már csak 14 malom forgott a Tiszán: 5 Felsővároson, 9 pedig a Boszorkányszigetnél. [Ez utóbbiakból is 5 már csak paprikát őrölt.] 1907-ben egy hatalmas nyári vihar tesz pótolhatatlan kárt vízimalmaink között. Végre 1920 táján eltűnik az utolsó vízimalom is a szegedi Tiszáról. Emlékezetét Juhász. Gyula (Vízimalom c.) verse is őrzi : Tápé alatt halkan Forog a malom, Körülötte csönd van, Csönd és nyugalom. Unalom, nyugalom. • Álmodik a víz, Mely messze hegyekből Tengerekbe visz... Vízimolnárság A vízimalmokat jómódú mónárgazdák, malomgazdák birtokolták. Előfordult ugyan, hogy a malom gazdája és molnárja ugyanegy személy volt. Leginkább azonban meggazdagodott hajósgazdák, superok, gabonakereskedők, esetleg más gazdag polgárok építtettek vízimalmot és úgy fogadtak bele molnárul embereket. Az utolsó fölsővárosi vízimalom (XX. sz, eleje; Benedek L. fölvétele) 207