Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

Fiit, fát, feleségöt, Pipát, puskát, patrontást, Ikétum, pikétum, halberdó vivát/ Néhány tréfás köszöntést is olvashatunk Cserzy Mihály gyűjteményében.

133 Igyunk, még egymást látjuk/ Isten/ Isten/ Eggyel beljebb/ Sohse halunk mög/ Ne fenékig, hanem csak kisujjig/ Én isr János, kend is János, szerbusz János, igyunk János! Csak be/ Vérös fejjel váljunk el egymástul/ Aki nem ismeri a szólást, tiltakozik, mentegetődzik. Erre megmagyarázzák neki, hogy vér nélkül nem lehet a fejünk, különben már nem is élünk. Ilyen még: Miatyánk Isten, nagy korsó/ Tázlárról való: igyunk egyet, nagyot, hosszút, a jó lónak nincsen rossz út/ Az életnek minden ünnepélyes, szokatlan mozzanata, így a névnap, új ház építése, vásárlása, jószágvásár : áldomás ivással jár a legközelebbi rokonok, szomszédok, jóbarátok között. Ez igazában csak borral lehetséges. Eszerint van tehát házáldomás, vásáráldomás, ződágáldomás. A régi céhvilágban a zászlószentelést követő vendégségnek zászlóáldomás volt a neve. A szódavíz, öregek ajkán szolda, tanyaiak nyelvén szoldát, kánya, kányavíz, kutyaijesztőivása, illetőleg a bornak szódavízzel való vegyítése csak az újabb félszázad folyamán vált férfinépünknél általánossá. Addig csak hivatalnok, mesterember keverte a bort vele. Öregek ma is mondogatják : én bort akarok inni, nem rontom el az izit}

Zi A tréfás-ironikus tanyai elnevezések is mutatják, hogy lassan vált népszerűvé. Szódavízzel eleinte csak kocsmában keverték a bort. A század elejétől terjed lakodalomban, család körében. A keverék polgári elnevezéseit a férfivilág már ismeri. A fröccs fajai : a kisfröccs, másként feles' 1 deci bor, 1 deci szóda' A nagyfröccs'' 2 deci bor, 1 deci szóda'. A bivaly fröccs, másként házmestör' 3 deci bor, 2 deci szóda'. A hosszúlépés ' 1 deci bor, 2 deci szóda'. A forraltbor, puncs, hajdanában még a barbaras, vagyis kínai rheumgyökérből főzött forró ital inkább vendégfogadókban, polgárság körében járta. A forralt borba a régi halászok erős paprikát is szoktak belefőzni. Különösen gazdag a szegedi tájon is a boriváshoz, részegeskedéshez kapcsolódó szóláshagyomány. Már Cserzy Mihály, aki különben maga sem vetette meg a tisztes borozgatást, megpróbálkozott az összegyűjtésükkel, amelyet magunk is iparkodunk még teljesebbé tenni. Félrészeg: becsípött, bekapott, kótyagos, pityókos, maszlagos, iszos, spiccös, szalonspiccös, szekszinás, zákányos, bepityizált, csorgóra áll a kalapja, félre áll a konytya (fehérnépnek), ittas, mátós, kapatos, pikós, gajdinás, gajgonyás, gajszinás, gajszos, félgajszos, virágos, borszömes, Dugonicsnál borcsiszár, boriszák, Maróthy Mátyás szerint boriszákos. Részeg: berúgott, benyakalt, möggátult, benyalt, leszopta magát, beaszekurált, betüdőzött, be~ türülközött, beképelt, bekáfolt, beszödelődzködött, nekifohászkodott. Azt se tudja gyerök-ё vagy lány. Nem előre, hanem hátra tántorog. Orrával durkálja a fődet. Az eget is bőgőnek nézi. Iszik mint a gödény. Úgy mén bele a bor, mint bőggőbe a húszas. Másként : mint Ladányba a ménkő, mint Zuhaiba a Maty vize. Az olyan ember, aki többet van a kocsmában mint odahaza: köppentő, boroshordó, iszákos, borcsutora, bortömlő, borkulacs, telekupa, tütüzö, jó dúdoló. Itt azután céhöl, ivókáz, lakmározik, dőzsöl, lumpol, tivornyáz, dúskál, iddogál, tütüz, hejehujáz, dáridóz. Abba a templomba jár, ahun üveggel harangoznak. Fenekire néz a pohárnak. A részeg embert Varga János szerint a szénásszekér is mögemböröli: kitér az útjából. Hasonló: még az Isten is kitér a részög embör elől. A hozzáfűződő mondáról a csillagos égnél esik szó. A részeg emberre rámondják még, hogy mindönnap rókát nyúz. Jól mög tudja fejni a palackot. Fél a vízkórságtul. Nem sok kárt tösz a vízben. Még a csizsmájába se szereti a vizet. Derüre-borúra iszik. Ivásra adta 133 Cserzy M., Bor-dolgok.: Szeged és Vidéke 1903, 384. sz. 134 Szintén úgy tudja Sz. Szigethy V., Régi szegedi kocsmák. Délm. 1942, 248. sz. 185