Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

csatlólánccal keverték a ruhamosó teknőben... Vannak annak olyan ízei... hogy kinyílik tőlük a zsebben magától a bicska. Később azt mondták, hogy megáll tőlük az óramutató, most pedig úgy vélik, hogy a legrosszabb, elromlott óra is megindul tőlük fájdalmában." Ha bort vízzel körösztölték, házasították, akkor a törökkanizsaiak így fakadnak ki : evezővel kapálták ennek a bornak a gyökerit. Torontáltordán mondják, ha valaki iparkodik a borivással : beszorította, mint Csipak a bort. Csipak két akónyi bort öntött egy akós hordóba, vagyis a többit közben megitta. A szegedi tájon is ismeretes: jó bornak nem köll cégér, Vizet prédikál, maga mög bort iszik. Találós kérdés : Hun teröm a jó bor? Felelet: a magján kívül, a haján belől. A társaságban való borivás koccintással, kedveskedő szavakkal, szellemes szólások hangoztatásával jár együtt. Legáltalánosabb : Isten éltessön mindnyájunkat! Az ivónak mondják : Isten éltesse! Ha megitta : adj Isten egészségire! Meghitt, vidám együttlétben virágoztak régebben a nyilván polgári, céhes eredetű bordalok, köszöntők. A következő dalt olykor még manapság is eldalolják névnapokon, disznótori vacsorákon a közös ünnepélyes ivás előtt : Három fehér szőllőtőke, három fekete, Dicsértessék az Úrjézus drága szent neve/ Boldogságos Szűzanyánk Légy örökös pátrónánkf Uram Jézus segíts mög, Ezt a kis bort igyuk mög.

131 Egy jázovai köszöntő Kálmány Lajos gyűjtéséből: Az Úrjézus áldozatja, Elmönt rajtunk fényös napja. Az Úrjézus dicsértessék, Tessék, tessék, Mégis tessék. Jézus neve dicsértessék, Ez a jó bor nékünk tessék.'

132. Aki az üveget tartja a kezében, kérdezi a társaitól : hun lakik a Jézus? A többiek felelik : mönnybe/ Vagyis hogy a bor menjen be a kérdező torkába. Társaságban borivásnál ma is szokásos, hogy sor szerint kidalolják a résztvevőket : János bácsi iszik most, Ennek örvendünk mi most! ják: Erre a kidalolt személy inni kezdi a bort. Fenékig ki kell a poharát ürítenie. A többiek ezt dalolLë vele, le vele, le vele! Amikor azután megitta, ő is dalolni kezd : Most ittam csak kedvemre! A többiek : Váljék egészségire! Ezután a következő vendég kidalolására kerül sor. A régi szegedi polgárőrség tagjai így köszöntöttek Tömörkény István följegyzése szerint: Adjon Isten három bét, Három fét, három pét: Bort, búzát, békességet, 131 Szeged népe I, 56. 132 Szeged népe III, 70.