Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

mustot különben ülepedés után minden további nélkül vissza lehet önteni, hiszen még forrás előtt van. Egyébként bármiféle gyümölcsöt el lehet tenni musttal. A megmosott gyümölcsöt tiszta üvegekbe rakják. A mustot megforralják és lassan ráöntik. Kis szalicilt is tesznek rá. Majd lekötik, és a szokásos módon kidunsztolják. Cukrot nem kell beletenni. Ez az eljárás régebben, illetőleg később háborús és ínséges idó'kben járta. Igazi mulatság, áldomás, lakodalom, ünnepi ebéd a legszegényebb családokban sem eshet meg bor nélkül. A Város borkultuszába nyilván belejátszott az Utolsó Vacsora szimbolikája is, amelynek sajátos megnyilatkozása a szegedi szentvér középkori tisztelete. Népünk a bort olykor meghatottan, olykor tréfásan Krisztus vére néven is emlegeti. Kálmány Lajos jegyezte föl azt a verbicai sentenciát,

126 hogy amíg az ember Istent dicséri a pohár fölött és istenesen megy a mulatság, addig Krisztus urunk vérét isszák, de amikor nekivadulnak és káromkodnak, akkor már az ördög okádéka megy le a torkukon. Még a középkor liturgikus televényében gyökerezik a Szent János áldása sajátos képzetköre is. Ez nem más, mint János evangélista napján (dec. 27.) szentelt borral, újabban bármely borral, esetleg még a Szent János áldásáért könyörgő' énekkel való ünnepélyes eláldás, áldomás, felköszöntés. A hozzá fűződő gazdag hiedelemvilágról János evangélista ünnepének hagyománykincsénél szólunk bó'vebben. A bibliai hagyomány ihlette a Kánai mönnyegző énekét, amelyet halotti torokon, lakodalmi vacsorákon olykor még manapság is elénekelnek, illetőleg a muzsikások eljátszanak. Kálmány szőregi följegyzése szerint

127 Noé a borba hatféle állat vérét keverte: az oroszlánét, tigrisét, medvéét, disznóét, majomét, galambét. Éppen ezért a részeg ember is ennyiféle természetű. Van aki büszke, mint az oroszlán, kegyetlen, mint a tigris, düledezik, mint a medve, sárban hever, mint a disznó, buja, mint a majom, szelíd, mint a galamb. Temesvári Pelbárt példázata szerint, Noé vadszőlőre akadt. Megízlelte, keserűnek találta és ezért oroszlán, bárány, disznó, kakas és medve vérével trágyázta. Ezért az egyik ittas ember büszke, mint az oroszlán. Mások jámborak, mint a bárány. Némelyek mocskosak, mint a disznók. Megint mások elhíresztelik a titkot, mint a kukorékoló kakas. Olyanok is akadnak, akik medve módjára hirtelen haragra gerjednek.

128 Nem kétséges, hogy a mondai hagyománynak franciskánusoktól felhasznált szószéki exemplum, esetleg a Gesta Romanorum egyik példázata

129 volt a forrása. íze szerint van édösitalú, savanya, karcos bor, színe szerint fehér, vörös, siller, polgári megkülönböztetés szerint gránátsiller, lángsiller, kora szerint óbor, újbor. A bor erejét népünk számos hol tréfás, hol gyúnyos megjegyzéssel jellemzi. Afélgyërtyás bor olyan eró's bor, amely hamarosan álomba ringatja az embert. Már silányabb az egygyertyás, még gyöngébb a kétgyertyás bor. A gyertyaégéssel az ébrenlét idejét akarják megjelölni. A hitvány bor neve vinkó, bicskanyitogató, háromembörös, azaz kettő fogja, hogy el ne meneküljön, egy meg önti a megtisztelt szájába. Még másként kocsisbor, lőre, továbbá a borseprő áztatásából keletkezett csiger, söprőbor, másként komabor. Tömörkény a hitvány bort a következő népi eredetű sentenciákkal jellemzi:

130 „ami pedig a bort illetné, hát már vannak köztük olyan alantasok és semminek sem hívjákok, hogy valóban nem lehet tudni, vajon a Marosszélen a vadalmabokor teremte-e, vagy pedig talán hogy bolti szeszből, 126 EA. 2801. Kálmány. Í27 Szeged népe III, 180. 128 Ethn. 1909, 369. Heller В. 129 Gesta Romanorum. Kiadta Katona L. RMK. 18. Bp. 1900, 435. wo A kraszniki csata 29. 183