Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/77-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Második rész.(Szeged, 1977)

mesehősnek tarisznyával és pogácsával való ellátása: süssön pogácsát, varrjon tarisznyát, olykor tréfásan is : süssön tarisznyát, varrjon pogácsát. A pogácsa legszokottabban liszttel, zsírral, sóval feldörzsölt, pogácsaszaggató néven emlegetett pléhformára vagy egyszerűen csak kézzel kerekre szaggatott és tepsiben kisütött sütemény. Gyorsan lehet készíteni, sokba sem kerül, mégis igen kedves a hagyományos ízekhez szokott parasztszájnak. Legtöbbször borkorcsolya gyanánt sül névnapra, ünnepre, főleg férfiak számára. Tréfás szólás : ha úgy vóna zsírom, mint ahogy lüsztöm nincs, akkó pogácsát sütnék. Keletlen tésztából készül bőséges zsírozással, alapos kigyúrással a jó omlós agyongyúrt pogácsa. A káposztás pogácsa tésztájába megborsozott, párolt káposzta kerül. A töpörtős pogácsa már szélesebb körökben ismeretes. Disznótori vacsoráról alig maradhat el. A krumplis pogácsa leginkább krumplipürével kevert kőttes tésztából készül és olykor zsírban sütik ki. Különösen a férfivilág kedveli. Ha nincs benne krumpli, akkor kőttes pogácsa, Tápén puffancs a neve. A tetejét a tápai gazdasszony mézzel is be szokta kenni. Anyaga egyébként bodagtészta. A polgári konyhából való átvétel a mandulával ízesített lindzer-pogácsa, továbbá a bolti sütőporral készített szalagárés pogácsa. Régi szegedi különlegesség lehetett az aprószöllős pogácsa, amelyről nevén túl semmit sem tudunk. Talán mazsolával készült, ami nyilvánvalóan saját termesztésű aszaltszőlő is lehetett. Tömörkény István legkedvesebb nótája szerint : Cintányéron, cintányéron aprószöllős pogácsa, Fáj a szívem, fáj a szívem a juhászra, de a juhászra. Arra pedig ne fájjon, Mert a juhász, mert a juhász, ritkán hál ám az ágyon. A népiesen torta, öregek ajkán tortáta, tréfásan pircömporcom néven emlegetett cukrászsütemény manapság már szinte minden fiatalabb parasztasszony és munkásnő kezéből is kikerül, finomra sikerül. Mint azonban a neve is mutatja, eredetileg cukrászok készítették. A helybeli török édesiparról, továbbá a szegedi cukrászat történetéről sajnos, igen keveset tudunk. Ez utóbbiról amit ismerünk, az föltétlenül bécsi, német eredetű, és először csak a szegedi Ínyencebb polgárság támogatásából élhetett meg. Híres régi szegedi cukrászok voltak Mahr, Alemann, Alacs.

38 Idősebb szegedi nemzedékek emlékeznek még a Klauzál téri Árvay Sándor nevére, akinek különlegessége a Tisza Lajosról elnevezett tiszatorta, továbbá az árvái volt. Az Oskola utcai Suhajda József kerek, Suhajda nevű csokoládés minyonjával századunk elején országosan ismertté vált. A Virágh testvérek készítménye kávéhoz a máig népszerű, omlós virágkifli, másként szögedi kifli. Polgárosodó népünk a századforduló táján kezdett rákapni a cukrászsüteményre. Eleinte csak lakodalomra rendelte, lakodalmi ajándékba vitte. Erről ott még szólunk. A krémös, képviselőfánk, fatörzs, linzer házi készítése — mint mondottuk — napjainkban már általánosnak mondható. 38 Beck P., Régi szegedi cégérekről. SzN. 1905. 266. sz. 9 A Móra Ferenc Múzeum Évk. 77. II. J29