A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Kozák Károly: Téglából épített körtemplomaink és centrális kápolnáink a XII–XIII. században

Még egy fontos adatról szólhatunk Antióchiai Szent Margit védőszentként való hazai megjelenésével kapcsolatban. A kiszombori körtemplom szentélyében levő falkép középtől északra eső alakját Dávid Katalin a korábbi, különböző megállapításokkal szemben Szent Margitnak határozta meg a jobb kezében tartott, megkötözött sárkány alapján. Egy másik kép Szent Annát ábrázolja. A kettő között ma egy újkori ablak van. Lehetséges, hogy helyén korábban még egy festett alak volt. Mindenesetre a két „középső" alak jelenléte elgondolkoztató, ha figyelembe vesszük a karcsai és gerényi körtemplomok védőszentjeiről elmondottakat. A kiszombori templom védőszentjét a középkorból nem ismerjük. A falképek alapján lehetett Szent Anna, vagy Szent Margit (antióchiai) is.

26 Amint a gerényi templommal kapcsolatban felvetődött az esetleges johannita birtoklás lehetősége, úgy ez Kiszombor esetében sem tartható kizártnak. E feltevésre az elmondottakon kívül egy 1239-ben kelt oklevél feltehetően Kiszomborra vonatkozó adata jogosít fel bennünket. Jácint szőregi apát perbe idézte IV. Béla elé Búzád bán fiát, mivel ő az apátságnak Zobor nevű faluját lefoglalta. A király előtt úgy egyeztek meg, hogy Búzád mester az apátnak Zobor helységért száz márkát fizessen, amit aztán teljes joggal megtarthat.

27 A monostor téglából épült maradványainak feltárása választ adhat arra a most felvetett kérdésre, hogy az nem a johanniták részére épült-e. E lehetőséget támogatja az, hogy a johannitáknak a közeli Szegeden már 1193 óta jelentős birtokaik, feltehetően kórházuk és rendházuk volt.

28 A fontos királyi birtoknak számító Szegeden — sószállítás, raktározás, szétosztás — megtelepedésük jól illeszkedik az uralkodó környezetében, fontosabb birtokain való jelenlétük biztosítására irányuló törekvésükbe. Ez esetben még egy fontos adatot említhetünk. A johanniták magyarországi működéséről, szervezetekről, építészetéről aránylag keveset tudunk. II. Endre tervei közé tartozott a latin császárság megszerzése és Magyarország tengeri hatalmának megszervezése. E törekvésekbe illeszkedik az általa vezetett kereszteshadjárat is, amelyben a johanniták és a templomosok fontos szerepet töltöttek be. Tripoliban — hazafelé jőve — „Csurgótól a Dráváig terjedő föld uraivá tette a johannitákat, kiknek segítségével akarta megalapítani a magyar tengerészetet;".

29 Az bizonyosra vehető, hogy a johanniták — a lehetőségeknek megfelelően hazánkban is járatosak voltak a hajózásban. A rend nagymestere Palesztinában élt, Accrában, tengerparton álló várukban, anyamonostorukban. Kis-Ázsiával, a görög szigeteken levő kolostorokkal és Európával is tengeren át tartották elsősorban kapcsolatukat. Felmerül annak lehetősége, hogy magyarországi rendházaik között is fontos szerepe volt a folyami hajózásnak. Az eddig említett példák közül — a feltételeseket (Gerény, Kiszombor, Szőreg) is figyelembe véve — Gerénytől Kiszomborig a fontos tiszai, Esztergomtól Budán át a legfontosabb víziútnak számító dunai és a Csurgótól az ahhoz kapcsolódó drávai „hajózható" folyami utakon való hajózás segíthette elő a johannita birtokok közti közlekedést. Valószínűleg ehhez kapcsolódott 26 Dávid K., im.. 47—51. 27 Baltes L., i. m. 254—255. — Wenzel G., VII. 76. — Györffy Gy., i. m. 839. 23 Dávid K., i. m. 34—38. —• Györffy Gy., i. m. 902. (A szőregi apátság ásatása az elmúlt évben kezdődött és ez évben folytatódik. Az ásató Trogmayer Ottó.) 29 Márki S., Az Ó- és Középkor története. Második rész (Budapest, 1910) 560. 30 II. Endre eredetileg szárazföldön akart elindulni a keresztes hadjáratra, de később mégis a tengeri utat választotta, talán éppen a templomosok és a johanniták tanácsára. Erre utal az is, hogy II. Endre Delia Croce Pontiust, a magyar- és tótországi templomosok mesterét, Horvátország és Dalmácia királyi helytartóját küldte előre Velencébe Sándor erdélyi préposttal a szükséges hajók megszerzésére. 64