A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Kozák Károly: Téglából épített körtemplomaink és centrális kápolnáink a XII–XIII. században

Nem áll módunkban most teljes részletességgel végig elemezni a karcsai ásatás megfigyeléseit, de a fent említettek nyomán szükségesnek tartjuk azzal kapcsolatos megfigyeléseinket közölni. A karcsai és a kiszombori kutatások eredményei, az azok alapján kialakított vélemények és megállapítások a magyarországi hatfülkés és a most ehhez csatolandó körtemplomok vizsgálatában kulcsfontosságúak. A karcsai körtemplom építéstörténetének vizsgálatában kiindulópontnak III. Orbán pápa 1186-ban írt oklevelét vesszük, miszerint a karcsai Szent Margit egyház a johanniták birtoka. Ez az adat számunkra azt jelenti — és most, a vizsgálat számára csak azt, —, hogy akkor már állt a körtemplom. Ez az adat számunkra két további lehetőséget kínál és igényel. A további vizsgálat során figyelembe kell vennünk a johanniták szerepét, építkezéseit és antióchiai Szent Margitnak templomaink védőszentjeként való megjelenését, elterjedését, illetve azok körülményeit. Építészeti vonatkozásban két dolgot kívánunk megjegyezni. A körtemplomon látható műrészletek (a falfelületet tagoló „sűrűn" elhelyezett félköríves keresztmetszetű faloszlopok, lábazat, a csúcsív felé hajló párkány, ablakok) sok hasonlóságot, rokonságot mutatnak késői-omán téglaépítészetünkkel (14. kép).

19 Ez egyben ellene mond az esetleges kaukázusi kapcsolatnak is, amelynek példaként felhozott emlékei szépen megmunkált kövekből épített templomok. Ezeknek alapján jól elképzelhető, hogy a karcsai körtemplom az első okleveles említését megelőző években vagy évtizedben épült. Bővítését illetően az a véleményünk, hogy csak egy, az igaz, többször megszakadó, tervet változtató építkezés történt a XIII. század első felében. Mint már emli14. A karcsai körtemplom DK-ről helyreállítás után 19 Kissné Nagypál J., Karcsa román kori templomának helyreállításáról Magyar Műemlékvédelem VII. Bp. 1974. 103—124. — Gervers—Molnár V., i. m. 36—37. — Dercsényi D.—Zádor A., A magyarországi művészet története. (1970) 76—81. 61