A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Kozák Károly: Téglából épített körtemplomaink és centrális kápolnáink a XII–XIII. században

is, amely eléggé ritka körtemplomainknál. Körtemplomaink általában kőből épültek, kivéve néhány későit, a tatárjárás utáni nyugat-dunántúli csoportot (Kallósd, Vitenyédszentpál, Nagytótlak-Selo, Kispeleske, Garamsalló), olvashatjuk az építőanyagra vonatkozó megjegyzést. Ennek alapján felvetette a Bizánc felé mutató balkáni terület téglaépítészetének vizsgálatát. Bár ez az ásatás sem adott biztos támpontot az építés idejének pontos meghatározásához, a templom későbbi átépítései alapján a körtemplomról feltételezi, hogy az a XI. század második felében már állt, mert a XIT. század végén már másodszor bővítették azt. Ugy gondoljuk, hogy ezt az alapvetőnek számító megállapítást szükséges — ha csak röviden is — mégegyszer átgondolni. Az ásatás során a körtemplom két oldalánál egy-egy négyszögletes épület alapozásának maradványát találták. Ezen maradványok közül az észak felőli — az ásató megfigyelése szerint — teljesen megegyezik a második periódusként meghatározott, de felmenő falakban sehol nem jelentkező hajó alapozásával. Biztosan nem lehetett eldönteni, hogy a körtemplom mellett előkerült alapozásmaradványok melyik építéshez tartoztak. Molnár Vera a második építési periódusba sorolta e maradványokat,, amelyeket különálló kápolnáknak vélt. Építési idejüket — a későbbi bővítést figyelembe véve — a XII. század első felére, vagy még korábbra, a századfordulóra tette(13. kép).

17 13. A karcsai ref. templom feltárási alaprajza (C Molnár Vera nyomán) A körtemplom harmadik bővítésére a XII. század végén került sor, amikor a jelenleg álló templom hajójával csaknem azonos méretű korábbi hajót „valamilyen oknál fogva" lebontották. A második bővítést nagyobbra tervezték, háromhajósra, de ez nem valósult meg. Ennek az építkezésnek során műhelyváltozás következett be a kutató szerint, aki végül a johanniták szerepével zárja tanulmányát. (A johannitákat először 1186-ban, másodszor 1238-ban és végül 1282-ben említik oklevelek Karcsa birtokosaiként. Az utolsóként említett oklevél szerint Domonkos a johanniták esztergomi házának mestere eladta karcsai részbirtokát — tehát a birtok egy részét, esetleg a templommal együtt már korábban eladták — a Baksa nembeli Tamás comesnek.)

18 17 Molnár V., Beszámoló a karcsai templom 1964. évi ásatásáról. Acta Antiqua et Archaelogica Tomus X. (Szeged, 1966) 103—113. 18 Molnár V., i. m. 112—113. — Fejér, Cod. Dipl. V1T./5., 127., IV/1., 104—114., V./3., 132. — Balks L., A római katholikus egyház története Magyarországban. Bp. 1890. H/2. 300. 60