A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Kozák Károly: Téglából épített körtemplomaink és centrális kápolnáink a XII–XIII. században

összehasonlítás, korhatározás szempontjából (3. kép).

3 A faloszlopok egymástól mért távolsága Kiszomborban 2,10 m. Karcsán 1,30—1,50 m, Szalonnán kb. 1,10 m. Kallósdon pedig kb. 1,30 m.) A belső szintsüllyesztés során előkerült a barokk építés idején lebontott nyugati, hatodik karéj maradványa. A körtemplomnak e lebontott részén, kívülről egy a falsíkból kissé kilépő „kapuépítmény" maradványai is ismertté váltak. Ennek alapján — és minthogy máshol kapunyílás nyoma nem mutatkozott — biztosra vehettük, 3. A kiszombori körtemplom faloszlopainak és lábazatának maradványai (kiterített palástrajz kívülről) hogy a templom kapuja a homlokzat NY-i oldalán nyílott, s azt kapuépítmény tette hangsúlyossá.

4 A templombelsőben végzett kutatás egyik fontos eredményének az alapozás megismerését tartjuk a további vizsgálat szempontjából. Bár a későbbi bontásokkal, sírok ásásával több helyen átvágták, megbolygatták az alapozást, egyértelműen kirajzolódott annak eredeti kialakítása. A templom építését összefüggő, széles, gyűrűszerű sáv alapozás építésével kezdték, s erre falazták a pillérek közé fogott belső, karéjos építményt. Egyértelműen megállapítható volt, hogy a külső falrészlet és a belső karéjos, pilléres falazat együtt épült. E tekintetben helyesbítenünk kell azt a korábbi vizsgálat alapján kialakított véleményt, amely a külső, kör alakú falrészletet későbbi köpenyezésnek, hozzáépítésnek tartotta.

5 Az akkor megfigyelt, szellőzőnyílásnál mért „falelválás" — 40 cm mélységben — a karéjok belső oldalán kialakított szellőzőcsa4 Hazai románkori templomainknál a hajó D-i oldalán találjuk a kapukat. Fölötte általában három aránylag magasan elhelyezett, félkörívesen záródó, tölcsérszerűen szűkülő résablak helyezkedik el. A XI—

XIII. században hazánkban a templom D-i oldala volt a főhomlokzat. Feltehetően a tornyok hazai megjelenésével — XII. század utolsó negyede (?) — állhatott összefüggésben a kapunak NY-i oldalra való helyezése, a főhomlokzatnak ott történt kialakítása. Természetesen ez a folyamat nem lehetett gyors és egyértelmű. (Például Ócsán — bár NY-i toronypárja van — a D-i oldal a templom főhomlokzata. A korábbi ecséri templomromnak a D-i, a XIII. század közepe táján épült aszófői templomromnak pedig már NY-i oldalán találjuk meg — kis építménybe foglaltan — kapujának maradványait. Szobrokkal, kőfaragványokkal díszített D-i kapui vannak a csempeszkopácsi-, magyarszecsődi- és literi templomoknak, amelyeknek építési kora a XIII. század 2. felére tehető. Mostani vizsgálatunk szempDntjából azonban a vitínyédszentpáli templomrom a legfontosabb, amelynek NY-i oldalán a falsíkból kissé kilépő építményben találjuk az elfalazott kaput. 5 Dávid K„ Az Árpád-kori Csanád vármsgye művészeti topográfiája. Művészettörténeti Füzetek 7. Budapest, 1974. 43. 52