A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Jakab Béla: Magyarország gólyaállományának 1974. évi felmérése

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1976-77/

Г MAGYARORSZÁG GÓLYAÁLLOMÁNYÁNAK 1974. ÉVI FELMÉRÉSE JAKAB BÉLA (Szeged, Somogyi-könyvtár) A magyar ornitológia az utóbbi két évtizeden belül 1974-ben negyedik alkalommal rendezte meg hazánk gólyaállományának (Ciconia ciconia L.) az egész ország területére kiterjedő' vizsgálatát. Korábban e vizsgálatok, kivéve az 1941. évit (Homonnay, 1964), csak az ország egyes vidékeiről szolgáltatott adatok alapján nyújtottak képet a hazai gólyaállományról (Bancsó—Kéve, 1957; Kéve, 1957; Marián, 1956.) A Magyar Madártani Intézet megbízásából és támogatásával Marián Miklós 1958-ban, az akkor általa kidolgozott tervek és módszerek szerint végezte az egész ország területére kiterjedő gólyanépesség-vizsgálatot. Az eredeti terv szerint ötévenként ismétlendő vizsgálatokat 1963-ban és 1968-ban ismét elvégezte. Munkásságán keresztül vált a szegedi Móra Ferenc Múzeum a magyar gólyaszámlálás központjává. Az 1974. évi állományfelvétel az 1958-ban megkezdett felmérő-munkának a folytatása. Továbbra is Szegedről — most a Somogyi-könyvtárhoz is fűződötten - - a madárvilág kutatásának egyébként is országosan kiemelkedő bázisáról szerveztük, koordináltuk a felméréshez szükséges adatgyűjtést. A megfigyelési adatok feldolgozása, tudományos dokumentumként kezelt tárolása ugyancsak e központhoz kötődik továbbra is. Részévé vált ez a munka a Szegeden működő TIT Madártani és Természetvédelmi Szakkör, illetőleg a Magyar Madártani Egyesület helyi csoportja sokirányú kutató tevékenységének is. Állományfelvételeink eredményei iránt fokozódik a nemzetközi érdeklődés. Érthető, mivel hazánk gólyaállománya Közép-Európában egyike a legerősebbeknek és ugyanakkor a gólya egyike azon madárfajoknak, amelyek klasszikus vizsgálati alanyai a nagy területre kiterjedő madárpopuláció-dinamikai felméréseknek. Különösen a nemzetközi gólyaállomány-felvétel stuttgarti centruma igényli felmérési eredményeink közlését. Magunk is fontosnak tartjuk, mind tudományos mind gazdasági és természetvédelmi szempontból, hogy állományfelvételeink eredményei eljussanak az illetékes fórumokhoz. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, mint e Szeged-központú munka helyileg elsősorban illetékes orgánuma, minden alkalommal vállalta a felmérések eredményeinek a közlését. Megfelelő köteteiben megtaláljuk az eddigi állományfelvételek feldolgozásait (Marián, 1962, 1968, 1971). E publikációkon kívül jelentős madártani értéket képvisel a felmérések folyamán összegyűjtött kb. 18 ezer megfigyelési adat, kisebb-nagyobb terjedelmű megjegyzés, sok-sok leírás és a cenzusokkal kapcsolatos széleskörű levelezés. Ez a már szekrényt megtöltő adattár az ornitológusoknak gazdag anyagot nyújt a vizsgálatok további elmélyítéséhez. 495