A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Balázs György: Földmunkások, kubikusok helyzete és mozgalmai Csongrádban (1925–1929)

átvizsgálás céljára el is hurcolták ezeket a műveket, már ennyi idő után vissza kellett volna azokat a szövetség helyi csoportjának adni. Az ügyet végül az alispán azzal zárta le, miszerint 1929. március 6-án utasította a csongrádi polgármestert, hogy két könyv kivételével (Ágoston Péter: A magyar világ, nagybirtok története, Kropotkin: Az ifjakhoz) a könyveket szolgáltassák vissza.

69 A csongrádi Földmunkás Szövetség könyvtárának ellenőrzése, valamint a könyvek elkobzása is arra vall, hogy a hatóságok az MSZMP tevékenységének a visszaszorítására már a kezdet kezdetén megkezdték kíméletlen ellenakciójukat, s az üldözésre minden ürügyet felhasználtak. A csongrádi földmunkásság vezetősége a hatósági hajsza ellenére, hogy a város agrárproletárjainak szervezését előmozdítsa, ennek érdekében Túri István a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége csongrádi csoportjának elnöke 1928. február 28-i beadványában azzal a kéréssel fordult a város polgármesteréhez, hasson oda a városi tanácsnál és a közgyűlésnél, hogy a munkásotthon céljára megfelelő telket, némi anyagi támogatást és gyűjtési engedélyt szíveskedjenek engedélyezni, illetve a kérelmet a város elöljárósága támogassa. Túri előadta, hogy a csoport vezetősége már az 1925. január 25-én megtartott közgyűlésen javasolta a közgyűlésnek, hogy indítson akciót a munkásotthon érdekében.Az indítványt akkor el is fogadták, de a munkásotthon végleges felépítése még nem történt meg. Közben a helybeli szövetség abba a helyzetbe jutott, hogy némi támogatással a csongrádi földmunkások álma valóra válhat. A kérelem támogatására a csoport elnöke megemlítette, hogy a szövetség albérlet címén horriblis összeget fizetki és ez a megterhelés a csoportot eltéríti eredeti hivatásáról, a szociális kötelezettségek teljesítésétől. Példákat hozott fel, hogy az Alföld több városában, Kiskunfélegyházán, Hódmezővásárhelyen, Orosházán a városok elöljárói támogatták a földmunkásság ilyen irányú kérelmét. A városi tanács a beadott kérelemre válaszolva közölte a csoport vezetőségével, hogy az ügy elintézése érdekében nyújtsanak be kérelmet a belügyminiszterhez, mivel az engedély megadása az ő hatáskörébe tartozik.

70 Persze mind a kormány, mind a helyi hatóságok az ilyen kérelmek megadását bürokratikus módon aktatologatással késleltették az ismert okok miatt. A szociáldemokrata párt falusi tevékenysége 1928-ban egyre erőteljesebben fokozódott. A párt ebben az esztendőben három vidéki titkárságot hozott létre, s nagyobb súlyt kapott szervező munkája. Az ország különböző vidékein kerületi konferenciákat rendeztek, ahol a munkabér, választójog, szociálpolitikai és az egyesületi szabadság kérdésével foglalkoztak. Ezen konferenciák közül a hódmezővásárhelyi volt legjentősebb, a tanácskozáson 1500 küldött vett részt ; a csongrádi kubikosok a nehéz gazdasági helyzet miatt gyalog tették meg az utat, mert nem voltpénzük a vonatra. Ezeken a konferenciákon a szociáldemokrata párt és a földmunkásszövetség vezetősége sem töltötte meg a kereteket tartalommal,, így ezek a fórumok sok esetben inkább csak külső, reprezentatív megnyilvánulásoknak számítottak, s nem voltak harcos értekezletek. A szövetséget ez a politika végeredményben segélyegyleti színvonalra vetette vissza.'"

11 A közeledő gazdasági vész csak fokozta a kormány földmunkásellenes politikáját. A belügyminiszter 1929. május 3-án keltezett 4873/1929. VII. res. számú bizalmas rendeletében figyelmeztette a megyék alispánjait és a kerületi főkapitányokat, hogy: ,,Az utóbbi időben beérkezett jelentések szerint a magyarországi földmunkások 69 CsMLSzF CsVPI 446/1926. sz. 70 CsMLSzF CsVPI 1967/1928. sz. 71 Földmunkás és szegényparaszt... 779. 411