A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)
Balázs György: Földmunkások, kubikusok helyzete és mozgalmai Csongrádban (1925–1929)
A földmunkások fokozódó szervezkedése nyugtalanította a kormányt, éppen ezért 1925 elején a miniszterelnökség leiratot intézett Csongrád megye főispánjához, és arra kérte, hogy tájékoztassa a miniszterelnököt a megyében élő földmunkások, kubikosok helyzetéről. A főispán bizalmas feliratában megfelelő alapossággal informálta a kormány elnökét a földmunkásság szervezkedéséről:,,Szentes és annak környékén élő lakó földmunkások a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége helyi (szentesi) csoportjához tartoznak. A szervezet elnöke: Vajda Imre, alelnöke pedig Kotvics József, biz almi férfiak: Bartus Andárs, Tóth Lajos, Bagi Lajos." Vajda Imréről, a szövetéség elnökéről a megye első vezetője úgy nyilatkozott, hogy radikális gondolkodású egyén, aki a budapesti központ utasításához híven igyekszik a földmunkásokat szervezni. ,,Nagy segítségére van — írja a főispán — az, hogy nála állandóan megjelennek a budapesti kiküldöttek, akik a földmunkások közé vegyülnek — azok hangulatát tanulmányozzák és különböző ígéretekkel szervezkedésre hívják fel azokat. Vasárnaponként, de néha hétköznap is a központ előadókat küld ki, akik a hirdetett előadások keretén belül propagandát fejtenek ki és állandóan arra ösztökélik a földmunkásokat, hogy az eddig be nem lépett elvtársakat léptessék be a szövetségbe és világosítsák fel őket a tekintetben, hogy egyedül az öszövetségük védi meg érdekeiket, az fogja őket jobb sorshoz juttatni. Ha mindnyájan egy táborban lesznek, akkor sorsukat saját maguk irányíthatják és megszűnik az elnyomás. A központ által kiküldött előadók előadásaikat a szövetség helyiségében tartják meg rendőrhatósági felügyelet mellett, de tudomásunkra jutott, hogy az egyes központi kiküldöttek, akik fontosabb megbízással érkeznek oda, az ottani hatóságoknak nem jelentik be ilyen minőségben való megérkezésüket, hanem, mint kereskedők, utazók keresik fel a szövetséget és fordulnak meg a közellévő falvakban, tanyákon a munkások között." A főispán feliratában a továbbiakban megállapítja, hogy Szentesen körülbeül 10—11 ezer földmunkás él, akiknek 75%-a munkanélküli, s ezek az emberek kereset nélkül hosszú napokon keresztül csoportokba verődve lézengenek a városban. ,,Ezek javarészt a Kisér városrészben laknak, (Szentesen kimondottan kubikos település volt) ahol igen nagy az elkeseredés a munkanélküliség miatt. Sokan szivárognak innen már az ország más részeibe, de megszállt területre is; általában a hangulat nyomott. Kétségbeesve néznek sorsuk elé. Jelenüket a legnagyobb nyomorúságban tengetik, családjuk éhezik. Ezeket az állapotokat a budapesti központ és a szentesi helyi csoport igen ügyesen használja ki és még mesterségesen szítja ezek sorában az elégedetlenséget." A felirat beszámolt arról is, hogy február 8-án a budapesti központ által kiküldött Migrai József— az MSZMP tagja — előadást tartott a szövetség székházában a „Kölcsönös segítségről". Az előadáson résztvettek a szociáldemokrata szakszervezetek helyi csoportjai közül a cipészek, élelmiszer és építőmunkások is, és az előadó beszédében allegorikusán igyekezett a munkásság osztályhelyzetét megvilágítani, amivel igen nagy lelkesedést váltott ki a jelenlévő munkások soraiban. 57 1925-ben tehát a Vági párt szervezkedésének hulláma már elérte Csongrád megye székhelyét, Szentest és a megye többi földmunkás lakta települését. Az MSZMP agitációs tevékenysége mint az a főispáni jelentésből is kitűnik, igen intenzív volt. Az új párt egyik nagyon fontos feladatának tekintette vidéki szervezeteinek a kiépítését, és a falusi földmunkások szervezését, s a még meglevő földmunkásszövetségek erősítését. A vidéki szervező munkához a központ előadók útján nyújtott segítséget, akik a munkanélküliséget, a kubikosok nyomorúságos helyzetét kihasználva szólították fel azokat a szervezkedésre, akik még nem voltak szervezett földmunkások. Rámutattak arra, hogy a szervezettségben rejlő erő, az egység vezet el helyzetük javulásához. 57 Bartha L.—Gecsényi L.— Schneider M., I. m. 93. 405