A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Balázs György: Földmunkások, kubikusok helyzete és mozgalmai Csongrádban (1925–1929)

is bekövetkezhet.

42 Egy nem sokkal későbbi —július 22-én — keltezett jelentésében a következőképpen számolt be a belügyminiszternek a fennállott gazdasági állapotokról: „...Az általános rossz gazdasági viszonyoktól eltekintve hatóságom területén bizonyos mértékű munkanélküliséget azon körülmény idézi elő különösen az őszi és tavaszi időszakokban, hogy a vármegyében főként Szentesen, Csongrádon, Mindszenten, Szegváron és Kiskundorozsmán mintegy 2500—3000 földmunkás békében megélhetésének egy jelentékeny részét nem a megyében, hanem vidéken kereste és találta meg, részint kubikmunkával, részint pedig tégla és cserép vetéssel. Ezek a munkások békében nemcsak az ország belsejében, de nagyon sok esetben ... számosan külföldön is dolgoztak. Külföldi munkáról azonban ma szó sem lehet. De belföldön is sokkal kisebb a kubikos ok számára a munkaalkalom, és ez a magyarázata annak, hogy a munkások egy része zinte kénytelen az aratási, cséplést és kukoricatörési munkálatokra vetni magát, illetve ezen munkálatok elvégzéséért akkora munkabért követel, ami a munkáscsalád megélhetését, ha nem is egész évre, hanem jó hosszú időre biztosithatja; amit a munkaadó kárhány esetben megadni képtelen. Ez a magyarázata annak, hogy hatóságom területén az aratási és cséplést munkálatokra a gazdák sok száz vidéki munkást alkalmaznak akik közvetlen tapasztalataim szerint is szerényebb igényekkel lépnek fel a munkaadókkal szemben úgy a munkadíj, mint az ellátás tekintetében. A más vidékről jövő idegen munkások beözönlése természetesen a helyi munkanélküliséget még inkább fokozza, ezért a közigazgatási hatóságok igyekezete arra irányul, hogy egyrészt az idegen szerződtetést lehetőleg kiküszöbölje és rávegye a gazdákat arra, hogy ha csak lehet helyi munkásokat alkalmazzanak, másrészt rávegye a munkásokat is a munkabér követeléseik mérséklésére. Sajnos azt tapasztalom, hogy a munkások sok esetben makacsul kitartanak túlzott követeléseik mellett és emiatt sokan a nyári munkahelyeiket is elvesztették. A munkások ezen csoportja a jövő ősz és tél legrosszabb és legnyugtalanítóbb eleme lesz, nemcsak azért mert anyagi bajoknak néz elébe, hanem azért is, mert a munkásosztálynak ez a része legmegbízhatatlanabb és legkönnyebben hallgat a titkos bujtogatókra. A munkásnép rétegei körében a tél utolján és a tavasz elején, amikor semmi munkaalkalom nincs, észlelhető az elégületlenség, de ezeket veszélyesnek nem minősíthetem. Inkább ezek panaszos természetűek, amik főként a munkaalkalom hiánya miatt merülnek fel és a rossz gazdasági viszonyokból önként következnek, de ebben szerintem része van azoknak is, akik a budapesti központból szoktak a munkásszervezetekben megjelenni...'"^ Az alispán a május 1-i bizalmas jelentésében a helyzet tarthatatlanságáról a nincstelenek és a vagyonosok közötti gyűlölködésről tesz említést. Nyilvánvaló, hogy a nélkülöző földmunkások, akik családjaik számára a legszükségessebbeket is alig tudták biztosítani, ellenséges érzelemmel viseltettek azok iránt, akik a nehéz gazdasági viszonyok ellenére jó módban éltek az ő rovásukra. A főispán a kormányzatra veszélyes állapotok megszüntetésére a minisztertől a földmunkások munkához juttatását kérte, mielőtt a helyzet az uralkodó osztályra nézve tragikusabbá válhat. A július 22-i jelentés okfejtése pedig ellentmondásos, ugyanis a munkanélküliség okát az alispán egyrészt a trianoni békekötés által történő területi megcsonkításban látta, és abban is, hogy a kubikosok nem mehettek külföldre dolgozni. Másrészt a jelentésben ugyan szóvá tette, hogy a földmunkások keresete nem kielégítő, ebből családjukat képtelenek egész éven át eltartani, de ennek ellenére a földmunkások bérigényét túlzottnak tartotta, őket okolta, hogy folyamatosan nem jutottak munkához, amiből képesek lettek volna magukat és családjukat eltartani. Azokat a munkásokat, akik 42 CsMLSzF CsmFÁI 916/1929. sz. 43 CsMLSzF; Molnár L., Csongrád megye gazdasági élete II—

III. rész. Szentes, 1970. (Levéltárj anyag) 400