A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Balázs György: Földmunkások, kubikusok helyzete és mozgalmai Csongrádban (1925–1929)

sáról is. Különösen a tél tette a helyzetüket súlyossá, kiváltképpen ha egyáltalán nem akadt munkájuk, ilyenkor felélték a nyári keresetet. A földmunkások vállalkozó szövetkezete kubikos tagjain más úton, szociális juttatások révén is próbálkozott segítséget nyújtani, ami bizony nem volt hathatósnak tekinthető. Az első ilyen kezdeményezésre 1925 júliusában került sor, amikor a földmunkásszövetkezeti osztály az Országos Gyermekvédő Ligával közösen ötven vézna és vérszegény szövetkezeti kubikos gyermekének külföldi nyaraltatását határozta el. A tíz földmunkásszövetkezet mindegyike öt gyermeket küldhetett, fiút 6—11 éves korig és leányt pedig 6—12 éves korhatárig. Az akció lebonyolítására a központ körlevelet adott ki és kérte a vidéki szervezeteit, hogy a nyaraltatásra kiszemelt gyermekek jegyzékét mielőbb küldjék fel. Szentesről, de a megyéből sem küldtek el egy gyermeket sem nyaralni, s ezt így indokolják a szentesiek : ,,... senki sem jelentkezett. Az lehet az oka az eredménytelenségnek, hogy némely családnál a nyár alt at ásnak már a fogalmát is kizárják... "

37 A szentesiek válasza is mutatja, hogy a Horthy-rezsimben a kubikosság körében olyan nagy volt a nincstelenség, hogy a kubikos még ingyen nyaraltatás esetén sem tudta családját elengedni, mert nem volt képes megvásárolni az üdüléshez szükséges kis ruhát, felszerelést. A nyaraltatási akció szervezésébe bevonták a helyi orvosokat és a különböző felekezetű egyházak papjait is, azt a látszatot keltve, hogy a rendszer mennyire törődik a szegény földmunkás gyermekek sorsával, és hogy ezeknek a gyermekeknek a zavartalan testi és lelki fejlődését akarja biztosítani. 1928 karácsonyára pedig a legjobban rászoruló szövetkezeti tagok részére 30 pengő jutalmat utaltak ki.

38 Ez a jótékonykodás nem volt más, mint csepp a baj tengerében. Ezekkel az akciókkal nem lehetett nemhogy megoldani, de még enyhíteni sem azt a fojtogató nyomort, amelyet a Horthy-rendszer urai zúdítottak a földmunkásságra. 1929 elején a helyzet tovább rosszabbodott, a gazdasági viszonyok romlása feltartóztathatatlanul rohant a végkiteljesedés felé. A munkásnép nélkülözése óriási méreteket kezdett ölteni. Az 1929. évi 5—6 pengős napi kereset jelezte, hogy az 1929—33-as gazdasági válság előzményeként megkezdődött a kubikosság munkabérének csökkenése, sőt már ebben az évben előfordult, hogy az 5—6 P. helyett csak 2—3 P-t kerestek egy nap alatt. Erről az időszakról 1929 márciusában három kubikos a következőket írta a csongrádi városi tanácsnak :,,... különösen súlyos ...a helyzete azon 1200 családnak, akik a viszonyokból kifolyólag kizárólag kubikolással keresik kenyerüket, ...a nyomort még fokozza az abnormális drágaság. Különösen szembetűnő a drágulás a közszükségleti cikkeknél. A március 5-i heti piacon már 32—35 fillért kértek 1 kg rózsakrumpliért, 1 tojás 20 fillérbe kerül, a zsírnak kilogrammja 2,40—2,50 P. A kenyér kilogrammja 32—36 fillérbe kerül a pékeknél. Ezzel szemben magánmunkák egyáltalán nincsenek. A város által megindított csatornázási munkáknál pedig 2, azaz kettő pengőt fizetnek a munkásoknak naponta."

39 Egy hónappal később április 29-én az államrendőrség Csongrád megyei kapitányság detektívcsoportjának vezetője a következőket jelenti a főispánnak: „...Bizalmas megfigyelésem során a munkások életviszonyaira megállapítottam, hogy Csongrádon olyan nagy a munkanélküliek száma, hogy ez évben még a munkások 5%-a sem tud munkához jutni. A hosszantartó tél folyamán minden élelmüket, megtakarított pénzüket felemésztették, úgy annyira, hogy most teljesen kenyér és élelmiszer nélkül vannak. Már azért is, mert sem a péknél sem a hentesnél hitelt nem kapnak, mert 37 CsMLSzF SzFVSzI 22/1925. sz. 38 CsMLSzF SzFVSzI 73/1928. sz. 39 Kiss L., I. m. Párttörténeti Közlemények, 1960. 4. sz. 134. 398