A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Dóka Klára: A Szegedi Királyi Biztosság (1879–1884)

4 268 450 Ft-t ruháztak be (a város feltöltése, utcanyitások, kövezés, fő gyűjtőcsatornák, fásítás , kisajátítások). A város hozzájárulásával 179 430 Ft-t fordítottak a polgári lányiskola, a szegényház, a szabadkai sugárút, valamint két kápolna építésére. A város saját építkezései Szeged városias jellegének kidomborítását szolgálták. Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint megépült az új városháza, (230 000 Ft), a városi színház, az új-szegedi Vigadó, a Stefánia téri

63 kioszk, és a városi kórház. Az Alsóvárosban népiskolát, a Belvárosban fiúiskolát, az Alsóvárosban óvodát építettek. 24 utcában csatornázás, 15 utcában kövezet készült. A mélyebben fekvő területek vízmentesítése érdekében két szivattyútelepet létesítettek. Az egyházak 125 000 Ft-t fordítottak iskolák és egyházi épületek létesítésére, a magánosok több mint 8 mill. Ft kölcsönt vettek fel építkezési célból.

64 A lakosság és a város még sokáig viselte a kölcsön visszafizetésének terheit. Az egyes építkezések elhúzódása (pl. a rakpart) újabb kiadásokat is jelentett. Lechner tervét nem tudták teljes egészében megvalósítani. A fő cél a város árvíz elleni védelme volt, amit a körtöltés építésével és a főbb utak feltöltésével meg is tudtak oldani. Azonban arra nem voltak meg az anyagi lehetőségek, hogy a város egész területét feltöltsék. A külső negyedek a korábbi mélyedésekben maradtak. Ez nagyon megnehezítette a csatornázást, és a fakadóvizes mélyedések lecsapolhatatlanokká váltak. Mint azt a királyi biztos is látta, a feltöltött városrészekben az építkezések rendkívül megdrágultak, és a szegénybb lakosok ideiglenes épületekben meghúzódva éltek a területeken. Még az engedélyezett újabb segélyek sem hoztak e területen végleges megoldást. Az ideiglenes építmények sora nemcsak rontotta a városképet, hanem egyes részek fejlődését is nehezítette. Nem fordítottak kellő gondot a műemlékvédelemre sem. Az ősi városból — a Vár lebontása után — igen kevés maradt, és a centrum a Széchenyi térre tevődött át. Az újjáépítés után problémát jelentett a gyárak és nagyobb műhelyek elhelyezése is.

65 A nehézségek ellenére az újjáépítés a kor mércéjével mérve is kiváló alkotás volt, amely a város további fejlődéséhez teremtett alapot. A lakosság száma 1890-ig 85 569-re növekedett, 16%-kal volt magasabb, mint 1880-ban. Az újjáépült város kereskedelmével, kulturális létesítményeivel — a bekövetkezett katasztrófa után is — újult erővel vonzotta a betelepülőket, akik a környező falvakból, kisebb városokból költöztek át, vagy éppen a Tiszaszabályozás befejeződése után munkaalkalmat keresve telepedtek meg Szegeden. Tisza Lajos az újjáépítési munkát erős kézzel irányította. A későbbi irodalom

66 a biztos személyét és tevékenységét igen pozitívan értékelte. A szemtanú Szabó László véleménye szerint a miniszterelnök jól választott Tisza Lajossal kapcsolatban. A többi miniszterek tartottak tőle, és így független volt a kormánytól, de rangja miatt a lakosságtól is. Nem volt arisztokrata származású, mert ez egyébként sem imponált volna a szegedieknek. Nem volt szegedi születésű, és így a pártatlanságot biztosítani tudta.

67 A mai szakirodalom állásfoglalása az, hogy Tisza Lajos kinevezése kétségtelenül a kormány tekintélyének helyreállítását biztosította, de az újjáépítés a maga nemében páratlan teljesítmény volt.

68 Tisza Lajos nemcsak autonómiájától fosztotta meg 63 A tér később beépült. 64 Kulinyi, i. m. 153. 65 Nagy Z.—Papp L, Szeged, Bp. 1960. 118; Bálint Sándor., Szeged városa, Bp. 1959. 115. 66 Kulinyi, Szabó, de főként Újlaki A., Tisza Lajos és Szeged (Szeged, 1910) с munkájában. 67 Szabó, i. m. III. 56. 68 Nagy Z. i. m. 107—132. 25 A Móra F. Múzeum Évk. I. 385