A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Dóka Klára: A Szegedi Királyi Biztosság (1879–1884)

kérték, hogy ehhez hasonló katasztrófák ne ismétlődhessenek meg. A márc. 15-i ülésen Bakay Nándor ellenzéki képviselő drámai hangon adta elő követeléseit, azonban Tisza Kálmán a tárgyalást ezúttal is elnapolta.

6 Márc. 12-én a Magyar Mérnök és Építész Egyletben Herrich Károly miniszteri tanácsos „A Tiszaszabályozás és a szegedi válság" címen előadást tartott.

7 Itt a várost okolta a történtekért. Szerinte Szeged nem engedte helyesen végrehajtani a Tisza szabályozását. A Maros torkolatának áthelyezése helyes és szükséges lett volna. A két folyó árhullámának találkozása feltétlenül tragédiához vezet. A szegediek saját gazdagságuk védelme érdekében nem ^engedték áthelyezni a torkolatot. A Tisza völgy ben a gátak mindenütt kiállták az árvíz próbáját, csak éppen Szegeden nem. A város maga felel azért, hogy nem akart együttműködni a Pallavicini uradalommal az árvíz elleni védekezés terén. A városi tanácsban nagy volt a felháborodás. Novak József tiszti főügyészt és Szluha Ágoston tanácsost bíztak meg a válasz megírásával.

8 A külföldi és hazai lapok az árvízről szóló tudósításaikban csak bizonytalanul találgatták, hogy mi lesz a várossal. Az a hír járta, hogy a lakosság teljesen szétszéledt, nem kívánnak a vízzel tovább harcolni, és a Tiszavölgy legmélyebb pontján nem építik újjá a várost. A király engedett először a közvélemény és a sajtó nyomásának : márc. 17-én Tisza Kálmánnal meglátogatta az elpusztult várost. A látogatást az is előmozdította, hogy a fővárosi lapok tudósításai szerint — a honoráciorok visszaköltöztek a városba, és a kormányellenes hangulatot felhasználva az ellenzék kezébe kívánja venni a vezetést.

9 A király látogatása kezdte helyreállítani a kormányba és az uralkodóba vetett bizalmat. Az adott viszonyok között ünnepélyes fogadtatás, a külföldi segély, az élet megindulásának első jelei reményt ébresztettek arra, hogy az újjáépítés megindul. A király Tisza Kálmánt még egy napig Szegeden hagyta, hogy tanulmányozza a helyi viszonyokat. A miniszterelnök látta hogy az újjáépítést állami segítség nélkül nem lehet megoldani. Márc. 18-án Dani Ferenc főispán törvényhatósági gyűlést hívott össze. A „Hungária" kávéházban összegyűllt városatyák a tanács korábbi politikáját követve Reizner János főjegyző és Szluha Ágoston tanácsos javaslatai alapján felterjesztést küldtek a kormányhoz. Kérték, hogy a kormány gondoskodjék a víz levezetéséről, a várost védő körtöltést államköltségen építsék fel, mérjék fel a károkat. 5 mill. Ft államsegélyt, 10 mill. Ft kölcsönt kértek, javasolták az építési tanács felállítását, az -építkezések adómentességét. Javaslatot dolgoztak ki a város szabályozására, építési rendjére. Kérték a város feltöltését, a segélyek mielőbbi kiosztását, a korábbi célkitűzések közül pedig Új-Szeged bekebelezését.

10 A minisztertanács márc. 24-én foglalkozott Szeged ügyével. A korábbi javaslatoknak megfelelően úgy döntöttek, hogy a várost védelmező körtöltés építéséhez fel kell használni a vasút töltését is. Ők is fontosnak tartották a feltöltést, és tisztában voltak azzal, hogy új házak építésére a Vár területe a legalkalmasabb. Javasolták e terület kisajátítását.

11 Ápr. 4-én a képviselőház kisebb összegű hitelt szavazott meg a város részére, hogy a tisztviselőket ki tudják fizetni, mivel a házipénztár teljesen kiürült. 1 200 000 Ft-t helyeztek el a bankokba, hogy azok kölcsönöket folyósíthassanak. Ápr. 12-én, a tisztviselők kifizetése után, Lukács György kormánybiztos elhagyta a várost.

12 6 Az 1879. évi Országgyűlés Képviselőházának Naplója, 4. 124, 157—175. 7 Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1879. 245—306. 9 Emlékirat a szegedi árvíz tárgyában. Válaszul Herrich Károly miniszteri tanácsos úrnak a „Tiszaszabályozás és a szegedi válság" című értekezésére. Szeged, 1879. 9 Mikszáth K., Összes művei. Cikkek és karcolatok. 1879. Bp. 1968. 56. 256. 10 Pálfy Ferenc, szab. kir. Szeged város polgármesterének évi jelentése (1879) Szeged, 1880. 37. 11 Magyar Országos Levéltár (OL) К 148 (Belügyminisztérium) 1879—

XIV—8—2349. 12 Az 1879. évi Országgyűlés Képviselőházának Naplója, 5. 208—210; 368