A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Dóka Klára: A Szegedi Királyi Biztosság (1879–1884)

Intézkedés történt a város utcáin maradt víz szivattyúzásáról is. Ezt csak úgy tudták eltávolítani, ha a rétek feló'l beáramló vizet kirekesztették, hogy ne legyen utánpótlás. Ezt úgy lehetett elérni, ha a vasút mentén rőzsébó'l és földből ideiglenes töltést, „szádfal"-at építenek. A munkát a folyammérnöki hivatal tervei alapján a Deutsch és társa cég végezte el, azonban igen lassan haladtak előre. Az építéshez kormánybiztosnak Jankovich Miklóst nevezték ki. Az építés április elején kezdődött és június végén a költségek meghaladták az 1 200 000 Ft-t. A földet, építőanyagot dereglyéken szállították. Sokat küszködtek a viharos időjárással, a széltől felkorbácsolt hullámok újra és újra elmosták a friss építményeket. Az eredeti tervet és költségvetést többször módosítani kellett.

13 Nem állt jobban a munka a víz kiszivattyúzásával sem. A szivattyúk ápr. 24 óta működtek az utcákban, de a vizet egyelőre véglegesen nem sikerült eltávolítani. Május közepén Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi miniszter személyesen utazott Szegedre és kérte, hogy a vasút azonnal kezdje meg a pálya újjáépítését, és ezáltal segítse a munkát.

14 A Tisza-szabályozás felülvizsgálására — a képviselőház döntése alapján — külföldi szakértőket hívtak. Véleményükben a város újjáépítése mellett foglaltak állást. A külföldi lapokkal szemben ezt az elvet vallotta az emigrációban élő Kossuth Lajos is. Máj. 10-re készült el Bakay Nándor képviselő javaslata a város újjáépítéséről. Bakay felismerte az a lehetőséget, hogy a pusztulás után az újjáépítők a poros alföldi városból — téglából, kőből emeletes házakat építve — modern várost hozzanak létre, vagy legalábbis lerakják annak alapját. Tervezetében fontos szerepet kap egy központi irányító — a királyi biztos — és az őt segítő biztosi tanács. A miniszterelnöknek is az volt a véleménye, hogy Szegeden a vezetést és központi irányítást egyetlen ember kezébe kell adni. Máj. 3-án a képviselőházban benyújtották a javaslatot a királyi biztos kiküldéséről. Éppen két hónap telt el a katasztrófa óta, és a kormány intézkedései lassúak voltak. Még szó sem volt arról, hogy miből fogják a várost újjáépíteni, ki és hogyan készítse el a terveket. Tisza Kálmán taktikázását tudatosnak tekinthetjük. Az volt a célja, hogy a rombadőlt város — ellenzékisége dacára — kénytelen legyen felismerni azt, hogy saját erejéből nem bír talpraállni, és az állami támogatást olyan feltételek mellett fogadja el, amilyeneket a kormány diktál. Egységes irányításra valóban szükség volt, azonban ezt a körülményt Tisza Kálmán saját pozíciónak megerősítésére kívánta felhasználni. A képviselőház ülésén a javaslatot Tisza Kálmán olvasta fel. Bevezetőjében hangoztatta, hogy már 2 mill. Ft segély gyűlt össze a szegedi árvízkárosultak javára, és ez az összeg komoly felelősséget jelent. Hogy a királyi biztos az újjáépítés feladatát el tudja látni, korlátlan hatalommal kell rendelkeznie. Mellette a biztosi tanács csak alárendelt szerepet játszhat. „De mentől nagyobb és nehezebb a feladat — mondta Tisza annál nagyobbnak és önállóbbnak kell lenni a működési körnek és hatásnak éppen azért, midőn a királyi biztos kineveztetik, a melléadott hivatalnokok voltaképen mellé adatnak, hanem kell, hogy határozottan alája rendeltessenek. És magának a lehetőségig nem hivatalnokokból alakított tanácsnak is hivatása nem lehet egyéb, minthogy a királyi biztost elhatározásainak végrehajtásában támogassa s mindenben úgy járjon el, mint azt a királyi biztos helyesnek, czélszerűnek és jónak itéli."

15 12 tagú biztosi tanácsot terveztek. A tagok közül 9-t a kormány, 3-t a szegedi tanács küld ki. Az ellenzéki képviselők kevesellték a tanács hatáskörét, szerették volna a szegediek nagyobb részvételét biztosítani. A miniszterelnök azonban az ellen13 OL К 576. (Szegedi Királyi Biztosság, általános iratai) 1879—

IV. a. 2. 14 Szabó, i. m. III. 48. 15 Bakay N., Emlékirat Szeged városa újjáalkotása érdekében és a Tiszaszabályozás ügyében. Bp. 1879. 29—30. 24 A Móra F Múzeum Évk. í. 369