A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Szenti Tibor: Kerekólak Csongrád megyében és a Vásárhelyi pusztán

— az utóbbiakat az ajtó- és ablak készítéséhez, ajtótokhoz is alkalmazták — cserepet, szalmát, réti szénát, gazt, szalmával kevert istállótrágyát, rongyot, bőrt, zsákdarabot, drótot, madzagot, síküveget, drótszövetet. (Az eddig tárgyalt kerekól-építőanyagokat a hagyományos ólakhoz használták. A modern kerekólaknál alkalmazott betonról, faládáról stb. a továbbiakban még külön szólunk.) Az építés eszközei és szerszámai egyszerűek : zsinór végeire kötött cövekek, kihegyezett karók mint körrajzoló ; vödör, fűrész, lapát, ásó, ritkán habarcsrakó kanál és simító, továbbá szögek, madzag, drót, balta, a tetőrakáshoz fa-, vagy vasvilla és nem utolsó sorban — mint különösen az asszonyok által „csinált" kerekólaknál láttuk — a legfőbb ,,szer szám" a kéz volt. ALAKVÁLTOZATOK A három alapformából : a hengeres, kúp és csonkakúp alakú kerekólakból igen változatos megjelenésű formák születtek. Az egyik legegyszerűbb kerekól forma a kúp, amelynek területünkön három különböző megjelenésével találkoztunk. Az egyenes vonalú kúp (1.) alakú kerekólak a vásárhelyi Pusztán, a nők által csinált, rövid életű baromfiszállásokra jellemzőek. A hajlított vonalú kúp (2.) alakú kerekólak maradandó, többnyire vályogtéglából épített állatszállások voltak. Jó példa erre Fehér Ferenc rusztikus, Kardoskútpusztai füstölő-kerekóla. Sztupa vagy fordított csésze (3.) alakú kerekólat — a kúp-forma harmadik változatát — a Makó járási Maroslele községben (Lásd: Dénes Bélánál) találtunk. Építése téglából úgy történt, hogy minden újabb sort az alatta levőhöz képest beljebb kezdtek el, mintha kerek boltozatot, kupolát készítenének, amit felül a tetővel kerekítettek le és fejeztek be. Ez adta meg a végső formáját. 12. Dénes Béla (Maroslele, Rákóczi u. 15.) sztupa alakú kerekóla 301