A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1976/66-1. (Szeged, 1978)

Horváth Ferenc: Die mittelalterliche Kirche in Csengele

módosulásokon ment keresztül. 1473-ban Mátyás király elrendelte, hogy a járvány és éhínség következtében „lakosaikban megfogyatkozott" Csólyosszállása, Fejértó, Majosszállása és Kömpöcszállása nevű pusztákat benépesítsék.

114 A gyakori járványok

115 a pusztásodás folyamata, a mezővárosok szívó hatása még a XV. században is fékezte a kiskunsági állandó szállások megszilárdulását, fejlődését. Csengéié közelében Szer mezővárosgyakorolhatott a környező települések lakosságára jelentős szívó hatást. Az itt folyt feltárások tanúsága szerint úgy véljük, hogy e mezőváros népességének számottevő részét képezhették a környékről beköltözött feudalizálódott kunok a XV. században és a XVI. század elején.

116 A magunk részéről úgy gondoljuk, a Kiskunságban — nagyobb falufeltárások nélkül — korai lenne nagy számban feltételezni olyan kun településeket, melyek méreteikben és szerkezetükben a korabeli alföldi falvakkal közel egyezőek voltak. Ennek ellentmondanak az ide vonatkozó demográfiai adatok,

117 s a kun puszták rétjei, kaszálói, vizei stb. feltehető kihasználatlansága is.

118 DIE MITTELALTERLICHE KIRCHE IN CSENGELE von Ferenc Horváth Der Verfasser der Abhandlung hat am Anfang 1975 Grundmauern einer mittelalterlichen Kirche und 37 Gräbern des darum liegenden Friedhofes freigelegt. Die Kirche ist gut identifizier bar mit der auf Karten und im Quellen aus dem 17—19. Jahrhundert erwähnten Kirche aus Alsó-Csengele, die allem Vermuten nach während der Türkenherrschaft zerstört wurde. Die Grundmauern der Kirche wurden aus schichtenweisen Piseemauern gebaut, die Apsis hat die Form eines Hufeisens, das Schiff ist beinahe Quadratförmig (9,7x6,8 m.) Das Gebäude wurde aus Ziegeln und Steinen gemacht. Den Beobachtungen nach gab es zwei Bauetappen. Das Kircheninnere wurde von Säulen zergliedert, die aus Profilziegeln verfertigt wurden. In vier Fällen der freigelegten Bestattungen konnte man Sargüberreste beobachten, zwei davon haben charakteristische, aus Holzrindenplatten hergestellten Särge enthalten. In 9 Fällen haben wir am Unterteil des Grabes Holzkohlenbrocken bemerkt. In einem Grab haben wir Schweineknochen gefunden, die auf Weiterleben heidnischen Bestattungsbrauches verweisen. Auf das 14. Jahrhundert datierbare Jungfernkranzüberreste haben wir in drei Gräbern gefunden. Im 11. Grab gab es einen mit knochigen Gürtelschmücken verzierten Jungferngürtel, dessen Schnalle und Riemenende mit farbiger Inkrustation ausgefüllt wurden, all dies kann auf das 14. Jahrhundert datiert werden. Jungferngürtel mit gotischer Zierde (versilberte Bronzegepräge) «ind in zwei Gräbern vorgekommen, im 31. Grab haben wir mit Hilfe der Münze I. Matthias (CNH. II. 243. h

—

I.), im 33. Grab mit Hilfe eines Riemenendes, das eine pedestrische St. Georg-Figur darstelt, die für das Ende des 15. und den Anfang des 16. Jahrhunderts charakteristisch ist, die Zeit bestimmt. Nennenswert ist noch das aus dem 17. Grab hervorgekommene Haarringenpaar vom Ende des 13. Jahrhunderts. Eventuell ist es ein Streufund, doch muß wegen seiner Bedeutung ein zwölfstachelsternförmiger Streitkolben erwähnt werden; die Herausbildung dieses Typs muß in SüdRußland gesucht werden, das ungarländische Erscheinen steht mit den Kumanen in Zusammenhang. 114 Hornyik /., i. m. (1860) 215. oklevéltár 5. sz. 115 Linzbauer F., Codex Sanitario — Medicinalis Hungáriáé, Budae, 1852. I. 889—891. 116 Horváth F., i. m. 356. Ugyenerre utalnak a szeri monostor körül feltárt sírok leletei is (közöletlen, Szeged, MFM). 117 Győrffy Gy., Magyarország népessége a honfoglalástól a XIV. század közepéig. (Magyarország történeti demográfiája. Magyarország népessége a honfoglalástól 1949-ig. Szerk. Kovacsics X, Bp. 1963). 56. 118 Varga F., Szeged város története I. Szeged, 1887. 132.: A szegedi polgárok legeltetési s haszonélvezeti jogát az egész Duna—Tisza közi mind homokos, mind fekete talajú kunpuszták összes rétjeire, kaszálóira vizeire s erdőire kiterjesztik. — 1462 (43. oki.) 1465 (48. sz. oki.), 1469 <50. és 76. sz. oki.), 1473 (53. sz. oki). 125