Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)
maradt családtag a házat meg a feketeföld megillető részét örökölte. Ehhez hozzácserélte a homoki testvérnek feketeföldjét a maga homokrésze ellenében. A homokföldet nem egyenlően, hanem minőség szerint osztották el. Itt keletkezett a királyi biztosságtól 1883-ban kezdeményezett és 1891 -ben alapított Felsőközpont, közigazgatási és közművelődési kirendeltség a környező tanyavilág számára. Felavatása 1891 október utolsó vasárnapján kiváló ünnepélyességgel történt 26 . A szögedi magyar néven emlegetett Beck Pista polgárőreivel cigánybanda és juhászduda hangjánál fogadta a Kapitányság vasúti megállónál Tisza Lajost, Munkácsy Mihályt, Mikszáth Kálmánt és Kállay Albert főispánt meg a többi városi hivatalos személyeket. Bandérium élén vonultak Központra, ahol a vendégek az új lelkészlakban szállottak meg. Udvarán két hatalmas sátor: egyik az ebéd, másik pedig a táncolók számára. A felavatás után Munkácsy végigjárta a népet, és kérdezgette a viselete felől. Hasonlóan faggatta Beck Pistát is, aki a polgárőrség ünnepi ruhájáról beszélt a mesternek. Munkácsyt ebben az időben a Honfoglalás foglalkoztatta. Ehhez itt több fényképet készíttetett, maga pedig vázlatokat is rajzolt. Veszelka Juliska szép felsőtanyai lány köszöntötte föl, akit a mester megcsókolt. Mikszáthnak nem lehetett a szavát hallani, inkább szemlélődött. Szokása volt ez már neki. Amikor azonban a megfestett Honfoglalást ünnepelték, Munkácsy meg már a halálán volt, elbeszélte : „Volt mit nézegetni közöttük—már mint a felsőtanyai nép között — Munkácsynak. Gyönyörű típusok akadtak: ős arcok, szőrrel benőve egészen a szemig, csontos, körteképű kunok, laposfejű tatárok, keresztbevágott szemmel, nyomott pogácsaképű besenyők, széles girbe-gurba fiziognomiájú, zömök termetű magyarok, apró, mélyen bentülo szemekkel. Egy vén pásztor, aki azóta vezér lett az Árpád környezetében, de akkor még a birkatokányt kavarta, leginkább tetszett Munkácsynak, de sehogysem engedte magát levétetni." Orozva készült a felvétel róla. Búzás Rózsa volt a legszebb menyecske. Lefotografáltatta, és „így válik ősanyjává valami főrangú nemzetségnek." 27 Felsőtanya, így Balástya önérzetes, mulatós népe túlnyomóan felsővárosi eredetű. Ennek tudata igen eleven benne. A családnevek is erről tanúskodnak : Bába, Bárkányi, Becsei, Bitó, Boros, Botka, Csányi, Gajdacsi, Gera, Gémes, Gombos, Hegedűs, Horváth-Zsikó, Kakuszi, Kondász, Kónya, Kormányos, Korom, Lippai, Nagymihály, Nagypál, Nyári, Ónozó, Ördög, Palotás, Savai, Szél, Szömörédi, Tóth, Vëszëlka, Vetró, Zombori. A Veszelkákról az a családi hagyomány, hogy az ős felvidéki tót legény, aki köménymagot (és nyilván még orvosi füveket) árult, tehát olejkár volt. Szlovákok egyébként ökrösszekéren szíksóért is jöttek, amelyet szerte az országban árusítottak. Hagyomány világa szegényesebb 'mint Alsótanyáé, Mórahalomé. A múlt században jelentős volt itt a juhászat, lótartás, széksósöprés, káposztatermelés. A káposztatorzsán birka telelt. A Víz után megjelent úri példára és ösztönzésre a gyümölcs- és szőlőkultúra, napjainkban pedig a Jonathan alma termesztése. 28 Az értékesítésnek különösen kedvez a Budapest-szegedi vasútvonal, meg a nemzetközi autóút, amelyek határát hosszában kettészelik. 26 A tanyai központ. (Szegedi Híradó) SzH. 1891, 279. sz. Vö. még VU. L891, 769. Kovács J. 27 Mikszáth K. Férfinézőben. SzN. 1900, 107. sz. Itt egy kis költői tévedéssel Csöngőiéről beszél. A balástyai látogatás és a „Honfoglalás" szegedi vonatkozásait tisztázza Szelesi Z., Munkácsi Honfoglalás-a Szegeden. Csongrád Megyei Múzeumi Füzetek 5. Szeged 1966. 1. még Ua. MFMÉ 1972—73/2, 42. 28 Néhány találó megjegyzés Benkő L., Szeged-Felsőtanya népe. Ethn. 1939, 347. 150