Bálint Sándor: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-2. A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. Első rész. (Szeged, 1976)

Palánk Az újkori Szeged városmagja a Belváros, ősi, halódó nevén Palánk.

40 „A ház, amelyben lakunk — írja

41 Tömörkény — a belső városban van. Régebben úgy hívták ezt, hogy Palánk. Mivelhogy még az osztrák ármádia francia mérnökei a török ellenében palánkkarókkal körülvették, és a palánkok elébe árkokat ásattak. Ma belváros a hivatalos neve, mert a hivatalnak, akárhol a Pokolegyházán van is, befogadott szokása, hogy előkelő legyen, s ennélfogva semmit se nevezzen azon a néven, amin a közpolgár, meg a paraszt. Ilyformán gázolódnak el az ősi és régi nevek." A Palánk név legrégibb előfordulása 1630. Palánk kapu előtt. A XIII. században emelt királyi vár s a hozzátartozó városrész, váralja egész Szegednek legkiemelkedőbb szigetén épült. A palánki település alakját, kiterjedését éppen ez a sziget szabta meg, és nagyjából a mai Híd, Kelemen, Zrínyi utca, továbbá a püspöki rezidencia — Szemklinika vonalán és a Tisza között terült el. Reizner Jánosnak nincs igaza, amikor azt állítja, hogy a Palánk városrész Zsigmond idejében keletkezett. Erre a palánki Dömötör-templom cáfol rá, amelynek alapjait még a XI. században rakták le. Ma is látható toronymaradványának alsó része is a XI. századból származik, felső három emelete pedig a hazai gótika egyik legkorábbi emléke. Annyi azonban bizonyos, hogy Zsigmond rendelte el : a szabad királyi városok tartoznak fallal övezni magukat. A palánk szó a régi magyar nyelvben, de ma is számos tájszólásunkban kerítést, főleg deszkakerítést jelent. Ez egyúttal a szegedi Palánk elnevezést is magyarázza. Eszerint tehát a szegedi city palánkkal körülvett, megerősített hely, és eredeti hivatása szerint a Vár külső erődjéül, elővédjéül szolgált. Cs. Sebestyén Károly szerint,

42 akinek kutatásaiból merítettünk, és aki állításait a régi ábrázolásokra alapítja, a Palánkot körülvevő árokból kiásott föld annak belső oldalán sánccá vagy gáttá volt halmozva. A gát tetején fatörzsekből faragott cölöpök voltak sűrűn egymás mellé verve vagy ásva. Ez volt a palánkkerítés, későbbi katonai nyelven pallizád. A törzsek erősen le voltak verve. Egy kevéssé ferdén kifelé hajlítva, fölül kihegyezve. A földhányásból mintegy másfél méter magasan nyúltak ki. Felső végük alatt 30— 40 cm-re sövényfonás tartotta Őket össze. Ilyen, sokszor félkör alakban kiöblösödő pallizádsor egyébként a Palánk tiszai oldalán is húzódott. Erre nyilván nemcsak védekezés, hanem árvizek, jégzajlás miatt is szükség volt. Meg kell még Sebestyén nyomán azt is jegyeznünk, hogy a földbeásott fatörzsek mögé vízszintesen egymásra helyezett fagerendákból, esetleg vesszőfonadékból álló falazat, boronafal is került. Az így keletkezett közt földdel töltötték ki. A Várat és Palánkot övező széles árok vízzel való ellátását állandóan biztosítani tudták. Amikor a Tiszában nagy volt a víz, akkor egyszerűen a Vár északkeleti körtornyánál kezdődő várárokba folyt. Körülfolyta a Vár északi, nyugati oldalát, és a délnyugati körtoronynál a mai nagyposta helyén két ágra szakadt. Az egyik a Vár déli oldalánál húzódó várárkot töltötte meg és a mai múzeum és a Tisza közötti tájon, keleti irányban szakadt a Tiszába. A másik ága a Palánk árkában a mai Kelemen utca és Zrínyi utca vonalán folyt tovább, és a püspöki rezidencia táján keletre fordulva, torkollt a Tiszába. Alacsony tiszai vízállás idején ez az árokrendszer kiszáradt volna. Ezen úgy 40 E fejtegetések alapvetése Bálint S., Palánk. MFMÉ 1960/62, 147; Uő., Szeged Városa. 41 Tömörkény L, Új bor idején 459. Az ősi, már-már feledésbe merült Palánk nevet viseli és őrzi az a modern házcsoport, amelynek helyén főleg a Tömörkény utca nyugati részének elaggott házai állottak. 42 Cs. Sebestyén K., A szegedi Palánk. Szeged 1933. 84